Gyermek koromban még „e”migránsok voltak. Azóta elérték az a kategóriát. Migráns meg nem is volt. Ki a fene akart volna idejönni. (a cocilizmusba, ahogy apám mondta) tegyük hozzá, hogy ezek az emberek most sem ide akarnak jönni. Kétségbe vannak esve a gondolattól, hogy itt maradnak. Tegnap láttam a tévében, ahogy egy anya a gyermekével a vonat elé veti magát. Kelt volna fel, de akkor már apjuk nyomata őket le. Tipikus terrorista metódus. Ártatlanokat feláldozni a cél érdekében. Jól szervezettek. Van hangosítás. Ki meddig áll szemben a rendőrökkel. Anya gyermekével, az első vonalban. Szervezetten vonulnak ide-oda. Telefonon tájékoztatják egymást, hol mi a helyzet. Jutott eszembe. Ebben a tömegben nem tudni: mennyi fegyver jön be Európába? Nem tudni, hol akarják felhasználni? Ki ellen akarják? Egyébként, fegyver nélkül is kicsinálják Európát. Minden papír és okmány nélküli népeket is befogadunk. Vissza kellene őket toloncolni. Én egyébként a papírral rendelkezőket is visszaküldeném. Nincs itt semmi keresni valójuk, nincs életterük. Sem vallási, sem kulturális, sem szociális értelemben. Nincs közös nyelv sem. Most kiabálják, a dzsermani, dzsermanit, de a későbbiek folyamán nem akarnak, majd odatartozni. Sem kulturális, sem vallási értelemben. Szociális értelemben is csak az ellátó rendszert akarják igénybe venni. Vannak fizetett gazdasági szakértők, akik nem átallják azt írni, a németek milyen jól teszik, hogy befogadják ezeket az embereket. Ezek szívesen elvégeznek, minden olyan munkát, amit a német nem végez el. Hát hogyne. Ő még talán. De a gyereke már biztosan nem. Nézzék meg, hogy a tíz éve, vagy annál régebben itt lévők közül hányan lettek német állampolgárok. Hányan lettek keresztények. Azt is érdemes megnézni, hogy a második, harmadik generációban születettek, hogyan viszonyulnak ahhoz az országhoz, amely eltartja őket. Ezek alapján semmi jóra nem számíthatnak a befogadó országok. Lázadnak és terrorcselekményeket hajtanak végre. Persze, az emberiesség nevében be kell fogadni ezeket a menekülteket. Fő szorgalmazója az USA. Példát is mutat emberiességből. Akik az ő általuk épített kerítést mássza, azt lelövik. Ez emberies cselekedet, az kétségtelen. Nem hagyják, hogy a vágódróton szenvedjen a szerencsétlen. Ne kínlódjon, amíg kivérzik. Ne feledjük el, hogy akik most jönnek, az a tanult réteg. Aki még viselkedik. Ám jönnek jövőre, azok is, akiknek nincs pénze. Nincs semmilyen nyelvismerete. Nekik már mindegy lesz hol telepszenek le és elveszik, amire szükségük van. Erre számíthat Európa. Lehetne most közmondásokat idézgetni. Jó tett helyébe jót ne várj. Kígyót melenget a keblén. De minek? Csak ismételgetni tudom, hogy az emberiség nem okul semmiből sem. Történelme során ugyan azok a történések, cselekvések fordulnak elő. Kicsit finomított formában, de az eredmény ugyan az. Ismert a vagyonelkobzás és annak az újraosztása. Amikor mi népvándoroltunk akkor, milyen fordulat állott elő. Jaj, a legyőzöttnek. Honfoglalásnak nevezzük és büszkék vagyunk rá. Nekünk ugye muszáj volt, mert üldöztek a Besenyők. Nekik is megvannak a maguk besenyőik. Az emberiség nem fogja meghazudtolni magát. Nem hiszek a népek igaz barátságában. (a cocilizmusban sem jött be) Nincsenek ilyen barátságok. Minden emberi cselekvést az érdek vezérel. Tegyük hozzá, egyéni szinten is.                -.appa.