Szóval, ahogy azt megjósoltam reggeli, papírból és zacskóból. Utána séta. Nincs meg a Kehely. Mennyi gyulai kolbászos kiflit megettünk ott. Két forintba került, ha jól rémlik egy üvegsör sem került többe, vagy nem sokkal. Akkor még a diákság meg-meg ivott valamit. Nem volt szipu, meg mindenféle drogok. Lássátok be, hogy igen csak sivár ifjúságunk volt. Pszichológusék úgy mondanák, hogy ingerszegény. Pedig nem. Lehet a mai fiatalság a sok ingertől, olyan izgága. (ingerült, állt, feküdt, a nem kívánt rész törlendő) Jut eszembe a szembe szobában nyugvó fiúcska. Mire sétámból megjövék a koreai elment. Ajtajuk nyitva, ő (aki tegnap oly nagyon vidám volt) meg alszik. Én meg elindultam találkozni. Végtére is ezért jöttem. Valóban a suli lépcsőházában találkoztam a főnökkel. A teremben meg a többiekkel, akkor még nem voltunk valami sokan. Misel kicsit későbbre szervezte a találkozót. Névsor szerint mondunk ezt meg azt. Dékány Éva mondja, hogy néha álmodik olyat, hogy készületlenül jött iskolába. Mert mi tagadás előfordult olyan. Odasúgom Zsigának (aki egyébként Laci, de Vágner és ugye a Szabó család, na kombinálja mindenki össze) hogy nálam az volt a ritka, ha készültem. Szóval, mindenki mond mindent. Milyen jó iskola volt. Mennyi mindent megtanítottak velünk. Mesélünk erről, arról. Végtére is öt éve nem találkoztunk. Hát úgy többségében, mert a közel lakók azok találkoztak. Zotyó meghalt. Főnök, meg Somlai voltak a temetésén. Dél körül felkerekedünk és elindulunk a Horváth Kertbe. Cholnoky lakótelep. Nincs elég hely, odatolunk még asztalt. Kiderül Misel nem csörgött oda, pontosítandó a létszámot, hányan is leszünk. Probléma megoldódott. Nyolc szögletű asztal volt. Valaki megjegyezte, stílszerűen hatszögletű lett volna az igazi, emlékeztetve minket a benzolgyűrűre. Misel azt kérdi: ez nem a diketopiperazin gyűrű? Mondom, ne járasd már le magad, az nem ilyen sokszög gyűrűs. Az aminosavak bomlás terméke. Otthon megnézem kíváncsiságból, hogy néz ki az emlegetett vegyület. Két glicinből, két víz kilép és ott a diketopiperazin gyűrű. Az jutott eszembe, hogy tényleg mennyi mindent megtanítottak velünk. Meg az is eszembe jutott, hogy minek emlékezünk mi ilyesmire. Főleg Misel, hisz nem is vegyiparban dolgozik. Nem is tudom dolgozott e vegyiparban. Én bezzeg. 1970 augusztustól, 2011 december 29. Ezen a napon még éjszakás voltam. Éjféltől azzal hecceltem a többieket, hogy nem csinálok semmit, 30-adikán én már nyugdíjas vagyok.                      -.appa.