Most joggal kérdezheti bárki, hogy mit vagyok úgy oda ezzel a találkozóval. Semmiért. Találkozóm lesz és kész. Most ez foglalkoztat. Valószínűnek tartom, hogy másoknak is lesz találkozójuk. Az nem, hogy nem foglalkoztat, de nem is érdekel. Azt azért nem gondolom, hogy van még osztály, amelyik a találkozóját egy négynaposra duzzasztott ünnepbe passzírozta bele. Amikor tudvalevőleg egy népvándorlás indul meg az országon belül a családok különböző generációi és tagjai között. Mi rátettünk még erre a vándorlásra. Meg a menekültek tesznek még rá, de ők úgy globice. Ma a rádió is lázban ég. Úgy tűzijáték lázban. Pedig a tűz nem játék. Állatvédő asszonka mondja, hogy azok az állatok akik, pedig az állatok amik. Amik, állatok. Ez félreérthető. Nem a nagy demokráciát védő és terjesztő népről van szó, dacára annak, hogy sokszor viselkednek úgy, hogy egy jól nevelt állatról példát vehetnének. Hagyom az egészet. Meg van nekik is a maguk érdeme és nekünk is a magunk balja. Meg (szent) jobbja. Azt már pedzegettem ugye, hogy az ember nagyon antropomorf szemlélettel bír. Kibővítem ezt a kitételt. Ilyesmi dolog van a népek szemléletében is. Minden nép meg van győződve, hogy Ő egy csodálatos nép. A legbecsületesebb, a legállhatatosabb, Ő a kiválasztott. Mindenki más aljas, undok és kötekedő, aki nem akarja elismerni igazunkat. Nem ám csak úgy magában, de nem átallja azt fennhangon vitatni. Innentől aztán természetes, hogy egy magára is valamit adó (nemzet, nép, állam) vezető nem hagyja annyiban a dolgot és megvéd minket. Akár az életünk árán is. (sok példa volt rá a történelemben) egy fennkölt eszméért mi az a néhány emberélet. Gondolom azoknak a családja, akik odavesztek (bármelyik csatatéren) másképpen látja dolgot. Nem tudjuk, hogy azok a hősnek kikiáltott emberek mit mondanának. Mi lenne a véleményük? Muszáj volt hősnek lenni. Ha visszafelé akartál menni a tieid lőttek le. Mondtam már azt hiszem. A csatában nincsenek hősök, csak vesztesek. Persze a győztes nép hős lesz és jóvátétel jár neki. Meg a vezetőjük is, a bölcs vezér szintén ünnepelendő. Eljutottunk tehát oda, ami a dolgok lényege. Nem lehet egyetemes jólét és béke a földön. Az nem kedvez a nagy és bölcs vezérek létrejöttének és területükön való uralkodásának. Inkább vesszen oda valamennyi (mindegy mennyi) ember, csak mondhassa, hogy mi….(ezek, azok, amazok) Pedig mindenki beláthatja könnyedén, hogy a népek keveredtek, ma meg még jobban keverednek. Nincs már francia, német, angol és sorolhatnánk vég nélkül. Amerikai meg nem is volt. Kiirtották az őslakosokat, az akkor civilizált világból érkező hódítók. Mi persze meg tudtuk tartani a magyarságunkat. (dacára annak, hogy törökökkel vándoroltunk úgy népileg) Hiába no, ha egy nemzet ad magára. Emlékezzetek a mondásra. A nemzet él és élni akar. (ha belepusztulunk is) Azt hiszem helyenként nem olyan fennkölt gondolatok ezek, de ebbe a borongós időben, borongós gondolataim támadtak. Most ide nem illik, hogy hajrá Magyarország. Hajrá Magyarok. Bízzunk azért abban, hogy az emberiség észre tér és leállítja ezt az önmegsemmisítést. Többes számot írtam (bízzunk), de tudjátok meg, hogy én nem bízom benne. Az emberbe van kódolva, a mások feletti uralkodás vágya. Végső soron más népek elpusztítása. Mint azt látjátok, most zajlik a történet. (ami majd történelem lesz)                                      -.appa.