appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Történések (1)

2015. július 15. 06:09 - appasztorik

                 I.

                 Vágytam,

                 tanulni akartam,

                 de már nem reménykedem.

                 Ölhetnék is,

                 megszerethetnék is,

                 van még életem

 

                 Féltékennyé lettem én.

                 Megölelt

                 s pihéiddel szöszmötölt a fény.

                 Csókként dobott a nap

                 egy sugarat.

                 A jeges szél is, csak megsimogat

                 Álmod puha tollal borítják,

                 mint fészküket a madarak.

 

                 II.

                 Most pihen az éj

                 Piheg a sötét,

                 fölöttem szorongások

                 köröznek, mint sasok.

 

                 Te láttad,

                  ott fent ült,

                 én kiáltottam

                 dobd el a hegedűt.

                 Hulljon hát alá a mindenségbe,

                 mint fáradt fáról a levél.

                                                                               -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr127629196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása