Ez egy kis kedvcsináló. Ez is szálkátlan. Rakott kelkáposzta. Természetesen hallal. Természetesen készíthető bármivel. (káposzta, zöldbab, zöldborsó, karfiol, kelbimbó, brokkoli) Egy a lényeg, hogy jó legyen.

Lássuk akkor ismét a szálkátlanítást.

Az irdaláson kívül a szálkátlanításnak vannak más módjai is. A ritkára irdalt halat borecetes, vagy fűszeres ecetes pácban tartják. (értelemszerűen a páclé hígított formában tartalmazza az ecetet) Alkalmaznak citromsavat, citromlevet is. A pácleveket mindenki úri gusztusa és szájíze szerint fűszerezi. Kipróbáltam egyszer egy receptet, amely a francia konyhára hivatkozott. A dolog lényege, hogy egy edénybe rácsot teszünk. Erre leteszünk egy sor sóska levelet, majd egy sor halszeletet. Megint sóska megint hal. Én három sor halat tettem és a tetejét lezártam egy sor sóska levéllel. Befedtem az edényt és lassan melegíteni kezdtem. A vízpára kioldja a sóskából a szerves savakat és ezáltal elroncsolja a szálkákat. Mondanom sem kell ugye, hogy erősen nem szabad forralni, mert a halhús szétfő. Gondolom ez természetes, hisz minden más esetben is kerülendő a gyors és erős forralás, amikor a hús állagát megakarjuk tartani. Őszinte leszek. Nekem a sóska nem a kedvenc ételem. Valami furcsa ízt éreztem a halon, de egy próbálkozást megért.                                                                                                 Olykor használunk irdalást nem szálkás halaknál is, bár ilyenkor jóval ritkábbak a vágások. (1-3 centiméterenként követik egymást.) Ennek a díszítésen túl az a szerepe, hogy a bevagdalt hal gyorsabban süthető-főzhető, illetve így zsiradékot és fűszereket is be lehet juttatni a hús mélyebb rétegeibe. A rostra szánt vastag halszeleteket ugyancsak tágabb közökkel és a bőr felől irdaljuk, ami azt is meggátolja, hogy a sülő bőr összerántsa a szeletet.                          -.appa.