Az úgy volt, hogy egyik este,

egy rézkígyó kúszott keresztbe.

Azt sem tudom. Vörös volt, vagy sárga?

Határozottan csúszott be a szobába.

Célirányosan, valahova hátra.

Mikor a szoba közepéig ért.

Sziszegte. A jövő, úgyis megkísért.

A múltad, úgyis elkísér.

Aki éhes, az enni kér.

Nem értettem teljesen,

miért mondta ezt nekem.

Tőlem, mi a frászt akar ez itt?

Keresne inkább egy másik faszit.

(persze, írhattam volna, hogy pasit)

A régi buli? Kárhozatba visz?

Most már csak az, a nagyon nagy kérdés.

Almapálinkával lesz a kísértés?

Ezt sziszegi feleletként.

Az ittas nem indul tejért.

Hanem inkább, még inni kér.

Engem mindég is zavartak a rébuszok.

Mire véljem a következő mondatot?

Ugye mondtam. Éhes volt, hát enni kért

és a jövő, majd téged is megkísért.

Valamit én is szívesen mondanék.

Ez még a múlt. Bennem sok érzés feltolul.

Nézem, egy könnycsepp, honnan és hová gurul.

Az életben semmi sem bizonyított.

Az bizonyosság, ha valaki halott.

Na. Hát tojt Ő a bizonyosságra.

Megfordult és csak sziszegett hátra.

Minden történet úgy ér véget,

hogy elfeledik az egészet.