Az ember és az állatok viszonya. Szeretett testvéreim a hitben, ezt nem fogjátok elhinni. a Biblia kimondottan tiltja. Mózes Harmadik Könyve. 20, a következőképpen, ¹⁵Ha valaki állattal közösül, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg! ¹⁶Ha egy asszony bármiféle állathoz megy, hogy párosodjék vele, öld meg az asszonyt is meg az állatot is! Halállal lakoljanak, vérük rajtuk. Eddig az idézet. Azt hiszem ennyi rossz hír egyelőre elegendő. Láthatjátok. Nyomokban sem volt még tolerancia, meg liberális gondolkodás. Egy jó hír viszont, hogy ebben az esztendőben leend, hogy az emberek megértik az állatok nyelvét. Ha mégse, akkor reklamáljatok Nostradamusnál. Most könnyen megkérdezheti bárki, hogy miért kezdtem én erről írni. Mivel úgysem hallom a kérdést, ezért válaszolok rá. Nagy divatja lett az állatok pátyolgatásának. Ami egy pótcselekvés, a lelkiismeret megnyugtatását szolgálja. Mindenki tisztában van azzal, hogy az emberekkel nem foglalkozunk. Nem érdekel minket, mi történik velük. Ha tehetjük a rossz sorban lévőket még ki is használjuk. Örüljön, hogy kap valamit. Minősítjük is. Úgy is elszórja. Úgy is elissza. Ha tv, rádió felvet valakit, akkor azt megsajnáljuk, adakozunk részére, de ez hamar lecseng. Sokan ki is mondják, hogy az ember nem érdemli meg, hogy Ő törődjön vele. Az állat meghálálja, az ember hálátlan. Itt beszőnék mondandómba egy állatmesét. Akit nem érdekel, ugorja át tekintetével. A róka azzal foglalatoskodik a csapdában, hogy lerágja a lábát és megszökik. Jön a jólelkű természetbarát, aki kiengedi a rókát. A róka nem tudván miről is van szó megkapja szabadon bocsájtójának kezét, aki emiatt meghal veszettségben. Mi értelme volt az egésznek? A róka úgy is kiszabadult volna. Az ember is úgy is meghalt volna. Most mind a kettő, hamarabb következett be. Földünkön sokan halnak meg annak következtében, hogy denevért patyolgatnak. Ő tőlük is el lehet kapni a veszettséget. Lehet hihetetlenül hangzik, de számtalan kórokozót hurcolnak az állatok. Vegyük példának a városokba mindenütt totyogó galambokat. Itt most abbahagyom a rémisztgetést, pedig megérné, hogy erről is ejtsünk néhány szót. Arra, hogy mennyire álságos az embernek az állatokkal történő törődése, egy példa. Koala, csak az Ausztrál állam engedélyével tartható külföldön. Nem régiben (altattak el) irtottak ki négyszázat a túlszaporodás miatt. Erről ennyit. Néhány szót még az etetésről. Az utóbbi időben nem takarja semmi a földeket, a madaraknak lehetne keresni magokat, hogy táplálékhoz jussanak. A cinkék becsületére legyen mondva kezdenek eltűnni az etetésről. A verebek viszont még ott zsivajognak, reklamálják a kaját. Dolguk lenne, hogy a gyommagokat szedegessék. Kétségtelen, kényelmesebb a viaszból kicsipegetni a magokat. Említsük meg a gólyákat is. Egyre több marad itt. Jól elvan, csirke szárnyon, meg csirke nyakon. Neki dolga lenne Afrikában. Sáska madárként, ott kellene sáskát irtania, a helyett itt viribül. De minek is repkedne ekkora távolságokat?                 -.appa.