Az ember bejár egy élet utat. Ez alatt eljut valahová és tegyük hozzá ez nem csak akarat kérdése. Megkockáztatom főleg nem akarat kérdése. Élete során olyan dolgok hatnak rá, amelyről Ő nem is tehet. Gyermekkor, iskolák, munkahely. Számos, de inkább számtalan olyan hatás éri, amelyet ötvöznie kell magában. Ez többnyire nem sikerül, de jobb esetben összeérik, mint a cefre és lehet még belőle valami jó. Van, akiben a dolgok megrothadnak és kialakul a mai ember eszmény. Mindenkit legázolni, mindent megszerezni típus. A kapcsolati etika, csak a kapcsolatra szorítkozik, a javak megszerzése szempontjából. Nincs igazságosság, nincs megbízhatóság, nincs felelősség. Semmilyen. Nem, hogy kölcsönös. A törődés álarca mögé rejtőzik. Hangzatos dolgokat mond, de cselekvési szinten, csak mímeli, az előbb felsorolt három, nincs-el kezdődő fogalmat. Ezek fontosak lennének, abból a szempontból, hogy a társadalom jól működjön. Mint mondottam, nincs kapcsolati etika. Kapcsolat van az önös és egyben kölcsönös érdekek miatt. Jaj annak, aki kikerül ebből a körből, mert hibázott. Akik benne maradnak, ebben a kapcsolati rendszerben fizikálisan túlélők, de szellemileg, lelkileg elkülönülnek a társadalomtól. A társadalom fölé helyezik magukat. Ezt el is hiszik. Annyi mindent áldoznak az emberekért, hogy ez nekik jár. Amit tesznek az mind, a – társadalomért, a nemzetért, az államért, a magyarságért, az emberiségért – történik. Újra működtetjük az egzisztencializmust. Erre az irányzatra, még fogok párszor hivatkozni. Mi több, egyszer érdemes lesz kitérni rá. Nem lesz ismeretlen a bácsi. Már emlegettem. Úgy hívják ezt a dán filozófust, teológust, hogy Kierkegaard.                                                                    -.appa.