mert,

először nem is tudtam miért vagy mérges—egyszerűen azt mondtam itt vagyok—még aznap megtudtam a leveledből—nem vártad hogy ott leszek—tényleg bosszantó lehetett—mászkáltunk az utcákon—aztán beültünk a mit tudom én hová—és zavart valami—és rájöttem te vagy az—levelezni az más—telefonálni az más—most azonban ott voltál—néztelek—arra gondoltam hogy itt ülök egy szép nő mellett—na jó—nem túl közel—és az jutott eszembe hogy mit keresek én itt—és te is gondoltál másra—egyszer mosolyogtál pedig semmi sem indokolta—néztem a szemed—az arcod—és uram bocsá a domborulataid—láttam a fogaid is—egyszínűek a hídban—ez megnyugtatott—nem az egyszínűség—hanem hogy neked is van—és távol ülésed ellenére zavart a közelséged—téged is figyeltelek nem csak amit mondasz—sajnáltam hogy nem vagy része az életemnek—egy meg sem írt regény része vagy—nem tudtam rájönni miért jó ez neked—és arra sem hogy mit akarsz—a távolsági beszélgetés jó—sosem tapasztalt érzés volt ez—és ezt is neked köszönhetem—de amikor ott vagy—nos hát nem is ojan könnyű ez a baráti nekszus—ne aggódj majd megszokom—ezzel a mostanival is voltak gondjaim—mármint a hejzettel—és ott voltam—pedig nem kellett volna ott lennem—remélted hogy nem leszek ott—de hát ne csinálj magadnak problémát belőle—nyugodtan mond meg hogy nem akarsz levelezni—telefonálni—arra megy ki minden hogy mondjam én—nem fogom mondani—mentünk vissza a kocsikhoz—sok mindenről volt szó abban a bő egy órában—valószínűleg nem erről akartunk beszélni—nem csak erről akartunk beszélni—búcsúzóul akartam adni egy puszit—megérezted—pont oldalra fordultál—és rájöttem nem lenne hejénvaló—vagyis hejénvaló lett volna—de nem lett volna hejes

mert,

ahogy a parkoló felé néztem azt hittem hogy te jössz ott valakivel—csak egy fejet láttam a kocsik felett—és ahogy előre nézek hát szemből tényleg ott vagy—csütörtök volt—van ennek jelentősége—és akkor is csütörtök volt—nem igen a csütörtök tehet róla hogy meghalt erika—most együtt mentünk az úton—végig néztél rajtam és kinevettél—kétszer is és határozottan—később azt mondtad hogy örültél nekem—eszembe jutott a bohóc szomorúsága—szakállam kenderkóc—én vagyok a bohóc—ugye csak bolondítol—remélem jól szórakozol—aztán eljött péntek kettő—nem nevettél ki—biztos nem örültél nekem—mentünk az utcákon tereken—te megfagytál—beültünk hát oda mint a múltkor—forró jó illatú teát ittál és beszélgettünk—a regényekben mondják hogy közömbös dolgokról—de én inkább nem minősítem—végig beszéltük az együtt töltött két órát—talán még kevés is volt—egy nőnek szüksége van arra hogy foglalkozzanak vele—ettől érzi magát nőnek—minden porcikád tiltakozik ellenem—mondtad testbeszéd—nem csak a karod még a lábad is keresztbe van—akkor miért is találkozunk—nyílván hogy lássák is hogy foglalkoznak vele—jöttem az egyik nap nyiregyről—ott integetett egy közhasznú altesti munkás—több ijen közleány van—irén azt mondta hogy nő hiányom van azért magas a vérnyomásom—megfordulással együtt tizenöt perc alatt kész lettünk volna—nincs erre ennyi időm—meg sajnáltam volna—mindég jövök megyek—minek—tudod hogy rád lesz időm—nem is értem hogy hihetted a nulladik pénteken direkt nem jelentem meg—segítettél amikor magam alatt voltam—tartozom neked—ha szükségét érzed hogy beszélgetni akarsz ott leszek—kényszer megoldás vagyok—talpraesett szép nő vagy megoldódik majd a hejzeted—nem féltelek—szólj majd azért hogy már nem kellek                         -.appa.