appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

okhatározói mellékmondatok (31)

2015. február 10. 06:11 - appasztorik

mert,

úgy vélekedem hogy a múlt egy lezárt szakasz—ojan időintervallum amejnek nincs fojtatása—megmásíthatatlan—ezért mondtam hogy egy rész lezárható talán—de hol—egy határozott szeméj azt mondja erre hogy itt—van ijen ember—és igaza is van—miért ne lehetne valamit ott—és akkor lezárni—ez a rossz az időben—egymás utániság—és mint ijen fojamatos—jó ez így—vagy nem—lehetne rajta sokat rágódni—a jelen egy kiragadott pillanat—ami most van—ebben az értelemben a múlt—lehet az előbbi pillanat is—úgy vélem az egyén szempontjából a múlt nehezen meghatározható—hisz a jelentől minden a múlt és jövő felé értelmeződik—egyszer mint megvalósult valami—a múlt—másrészt predesztinál valamire—ami a jövő—a jelen jövőt determináló hatásával is csínján kell bánni—sok minden hat egyszerre a jelenben—még a múltnak is lehetnek hatásai—tapasztalatként hasznosíthat belőle dolgokat az ember—más dolog hogy nem igen szokott—de ezt már boncolgattuk—az ember nem tanul a saját hibáiból—olcsóbb lenne más hibáiból tanulni—de ezt figyelmen kívül hagyjuk—ne menjünk bele—túlon túl magunkkal vagyunk elfoglalva—meg vagyunk róla győződve hogy mi aztán nem fogunk elkövetni hibát—ezért aztán—nyilván önteltségünkben—nem is vizsgáljuk meg a miérteket—és bizony hibázunk—vannak akik úgy vélik—az elégedetlenség előre viszi a dolgokat—mondja nem hagy tespedni—nem tudom igaz e—ez attól is lehet hogy az öregeknek romlanak a reflexeik—romlik az érzékelés—így aztán későn észlelik a veszéjt—arról már ne is beszéljek hogy az embernek erős hajlama van arra hogy ojan dolgokat képzeljen az életébe amiket szeretne—és ha halála pillanatában kérdenék—akkor kiderülne hogy mennyi mindent szeretett volna még

mert,

mondtam már hogy nagyon sok okos ember van—újságírók meg minden—most nem azokról beszélek akik tényleg ojanok—mondanám hogy itt az okosságnak van egy kis pejoratív felhangja—megpróbálnak mindenből hírt csinálni—legyen egy kis szaftos pletyka része—egyébként kovács zolisan szólva a kutyát nem érdekli—nos erről jut eszembe—egyszer ott agyaltak a tévében—sok az újságíró de mégis kevés—hisz nem tudják úgy megírni hogy hír értékkel bírjon—na jó mondok én egyet—megírtam egy dolgot és átadtam egy napilap munkatársának—a neve alatt megjelent—na most akkor hogy van ez—látja mijen egyszerű—a név miatt van hírértéke—tegyen le róla—az egy zárt közösség—egy könnyen nem kerülhet be oda—ojasmi mint mondjuk a futball edzőség—figyelte az enbéegyben mindig ugyan azok az edzők—kirugják—nagy suskát felmarkolni át másik klubbhoz—ott már érdekes módon jó lesz—egy időre—csuda akkor hogy itt tart a focink—mondhattam volna mást is és akkor azt kérdezném—csoda hogy itt tart ez az ország—a miniszterelnök mondja a vizilabda csapat lassan aranycsapat lesz—már ezt sem értettem—olimpiát nyertek vébét—mikor aztán hozzá tette hogy mint a futballcsapat—na hát akkor kiakadtam mint a madzagos kotló—ez most a mi futballcsapatunkról beszél—vébé második hejjel—egy ezüst éremmel arany csapat—nos hát ennyit az értékrendekről—látják mijen jó hogy hégel megmondta minden mindennel összefügg—azt is mondják mindennek van ellenpólusa—ez többször előjött tanulmányaink során—és ugye megtapasztalhattuk a gyakorlatban is—na már most akkor ebből logikusan az következik hogy semmi sem függ semmitől—tehát a dolgok adódnak maguktól—adódnak a problémák és adódik a megoldás—mi van akkor az oksággal                                                                       -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr217157157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása