Megígértem, hogy madarakat keresek a viharos Balatonon. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Mit ne mondjak. Kicsiny hazánkban sokan betartanak és elég rendesen. Lássuk inkább a madarakat.

Na jó ezen a képen speciel nincs madár. Történe pedig, hogy megmarhula a rendszer és csak egy félsornyi dolgot látok. Azt sem látom mit írok. A képről már ne is beszéljek. Na hátha ez madaras lesz.

Mindég csodálkoztam a madarakon. Mármint a vízimadarakon. Ahogy sodortatják maguk a vízzel. Ahogy felülnek egy sodródó fadarabra. Olykor egy hatalmas busa dögön szörföznek  és vitetik magukat. Mondhatjuk ügyesek.

Na erről beszéltem. A kis nem tudom micsoda vígan sodortatja magát. A kormorán pedig kedvenc szárítkozó fáján üldögél. Most nem tárta szét a szárnyait. Gondolom lekapta volna a szél. Elázni pedig nem akart. Tudjátok. Ő még nem tudja magát zsírozni. Megszárítkozik és utána halászik. Anno védelem aláhelyezték. Ennek köszönhetően aztán sikeresen elszaporodott. Hihetetlen mennyiségű halat fogyaszt, azon kívül sebez meg. Okozva ezzel a hal pusztulását. Említsük meg azért azt is, hogy a fészkelő fáját is kipusztítja. Ürüléke oly mértékben savas, hogy a fák nem bírják és elpusztulnak. Lehet egyszer bővebben írok a kormoránokról. Zsuzsa mindig értetlenül néz rám, amikor szidom a kormoránokat.                                -.appa.