mert,

először arra gondoltam hogy majd mindég vesszővel kezdem a lapot—ne mondhassák hogy ez a marha meg írásjelet se használ—na aztán mégse—ennyit hagyjak meg legalább egy okhatározói mellékmondat struktúrájából —ó be szépen mondtam istenem—jó tudom a hogy előtt mindig vessző—azt mondta az öreg kis—hogy a hogy előtt mindig vessző—vessző nélkül nem lehet hoggyozni—persze ez nem igaz—a nőknek sikerül—és most itt szeretném felhívni a figyelmet a kifejezés béli bravurra—két hejen kellett volna alkalmaznom azt a szót amit csak a mellékmondat elején használok—és lám mijen szépen megoldottam—már csak azért hogy felhívjam a figyelmet—mondat közben soha—hüjén jönne ki—mondják hogy ez több mondat—hát tudom—én írom őket—de ha lehet körorvos—körjegyző—a körmondat sem ismeretlen—a körzőről ne is beszéljek—minden családban van—lehet hogy használhatatlan de van—na akkor hagy legyen ijen többszörösen összekevert körmondat is—reményeim szerint ez majd használható—tényleg—a hiba nem az ön példányában van—ez így van írva—megint egy kis figyelem felhívás—nem ojan egyszerű dolog ez—elég zagyva az emberi beszéd—nem csak akkor ha politikus beszél—sok mindent kikövetkeztetünk—és sok mindent jól—na most azt mondhatják—mennyi hejesírási hiba van—kapaszkodjanak meg—ezt direkt így írom—akkor meg nem lehet hiba—beszéd közben nem derül ki hogy mijen jé—ínél meg ünél még hallhatunk is különbséget—de a jénél soha—aztán az is érdekes hogy vannak hosszú hangzók és rövidnek ejtjük és vicaversa—kénytelen vagyok azt mondani hogy az élőbeszéd fordulatosabb mint az írott—nem szabad azonban szó szerint érteni—elég zavaros valami lenne—hogy mért nem az—amiatt hogy jól következtetünk—de már montam

mert,

az élet van meg az elmúlás is—amikor a kettő keresztezi egymást akkor annyi—nem igen keresgélek én szépséget—már úgy értem az életben—meg egyébként sem—nem tudom magam kirángatni ebből a letargiából—remélem sikerül majd egyszer—ha nem akkor sincs semmi—elvagyok mint a befőtt—mondjuk az sincs mind el mert megromlik—most így érzek—persze csalódott vagyok—végig gondolva az egészet megint csak azt kell hogy mondjam marhaság—tudom hüjeség—hisz nem kitolásból halt meg erika—nos így értettem a becsapást—meg hogy csalódott vagyok—valahogy nem készültem fel erre az egészre—pedig a doki mondta hogy készüljünk a legrosszabbra—jól látod van benne egy csomó önsajnálat—de hát ki a fene sajnáljon ha nem én magamat—azért jól megvagyok a két gyerekkel—az a légkör ami erika életében volt megszűnt—szerintem az nem is tud tovább menni semmiképpen—másképpen alakultak a dolgok—megváltoztak a körülmények—mondtam már hogy elvagyok mint a befőtt—ötleteim vannak hogy kellene magam kizökkenteni—de nem csinálok semmit—a minap azt mondtad én mindig visszadobom a labdát—hogy neked kellejen lépni—ennél én egyszerűbb lélek vagyok—nem vonok le következtetést—attól tartva hogy az téves—és téves is lehet—válaszolok a kérdésre—persze ez sem teljesen igaz—ha nekem úgy kényelmes hajlandó vagyok következtetni—ami még rosszabb nem ellenőrzöm le hogy hejes volt e—egyáltalán a következtetésemnek van e igazságtartalma—itt van ugye ez a laza kapcsolatos telefonáló asszonyka—nem kérdeztem semmit—eldöntöttem hogy valami kolgörl—holott lehet egy becsületes magyar anya aki meglátta bennem a lehetőséget—és ingyen és bérmentve ajánlotta lazaságát—nem értettem—vajh mért pont asszony néven jelentkezett                                 -.appa.