mert,

mondhatni elég viharos lányságom volt—szó ami szó nem sokáig volt lányságom—persze ami ma megy—na ahhoz képest én igen szolid—rendes kislány voltam—nem tudok én konkrétumot—csak ahogy hallja az ember—pontosan nem tudnám megmondani miért nem mentem férjhez—rendszeresen éltünk nemi életet—ma úgy mondanák hogy a barátommal—ez akkoriban eléggé megbéjegezte a lányokat—mikor nagy szerelmem elköltözött akkor egy ideig magam alatt voltam—aztán azt vettem észre hogy minden jó krapekra lecsaptak—ezt komojan mondtam—úgy tűnt ott maradt a selejtje—nem is voltam már az a friss pipihús—de tényleg kinőttem azt a kort aki után még érdeklődnek a férfiak—akik fiatalabbak lettek volna azok meg csak azt akarták—jó én is azt akartam volna de nem fiatalabbaktól—meg akkor kezdett foglalkoztatni hogy mit mondanak—akkor még nem volt ijen hogy hat évvel fiatalabb férj—meg egyébként is nem volt kedvem tanítgatni fiatal srácokat—rajtam ne gyakoroljanak—titkon azért reménykedtem hogy férjhez megyek—mivel hiányzott a férfi lefeküdtem ezzel azzal—persze hogy tudtam—hogyne tudtam volna hogy romlanak a férjhez menési eséjeim—de én úgy tettem mint akit nem is érdekel—végtére is amikor akartam meg volt a napi ágyba tevőm—aztán bizonyos szempontból megoldódott az életem—lakásom lett—összejöttem az egyik nős emberrel—nem volt ez igazi társ de heti rendszerességgel jött—főztem egy jó vacsorát amit egy kis itallal elköltöttünk—aztán egy darabig elszórakoztattuk egymást—sosem töltötte velem az éjszakát—mindig ment haza a családjához—szerintem a család is tudott rólam—nem volt belőle botrány sosem—azért egy lakótelepen csak feltűnik—mindig késő délután érkezett—megbánni—ugyan mit—nekem ez adatott meg

mert,

a felsőágyon való alvásnak meg van az a nagy előnye hogy te feletted nem fészkelődik senki—a szemecskéd nem hull tele minden féle koszmóval—a seregben az ágyak három matrac—de az is lehet hogy kettő összerakásával alkották azt a felületet amin aludtunk—pihent agyu társunk kitalálta hogy a felette alvó kövér sráccal ki kellene tolni—ennek érdekében az ágyába lett hejezve egy koton—beleöntve másfél vödör víz és bekötve—mikor is megjött a delikvens és lefeküdt—legnagyobb meglepetésünkre a gumi nem szakadt ki—az anyagfojtonossági hiányt elősegítendő az alatta levő páros lábbal felrúgott a matracba—itt borult fel a terv is—ahejt hogy a felül fekvő elázott volna alulról az a csudaság esett meg hogy a kiszakadt gumiból a víz a két matrac között lezúdult az alatta fekvőre—tökéletesen eláztatva a terv kieszelőjét és megvalósítóját—meg még igen hatásosan a levegőben lévő lábai miatt—nekünk meg édes mindegy volt hogy ki ázott el—az volt csak betervezve hogy de jót röhögünk amikor dagi társunk beletoccsan a sok kifojó vízbe—így talán még jobb is volt—aki kapta a vizet se köpni se nyelni nem tudott—ami persze nem igaz—köpni tudott —sőt köpött is minden fele—nyelni meg nem igen akart—bár a jó tréfa eredményét neki kellett lenyelnie meg feltakarítania—mellé még az ő ágya ázott el de tökéletesen—na most ugye az volt hogy ember tervez és isten végez—ja egyébként is úgy szokott lenni mondhatnák—meg mondhatják is—egy író nem veszi észre ha az olvasók visszabeszélnek—na most már mindegy—ha már ennyit meséltem akkor hagyjuk az egészet—hisz ojan kerek kis történet ez mint aki ellen a kitolás született—elég fárasztó volt amúgy szegény—dagi úgy állította be a dolgokat mintha a kövérség érdem lenne és nem állapot—meg még szar állapot—tudom magamról                                     -.appa.