appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

okhatározói mellékmondatok (11)

2015. január 22. 06:11 - appasztorik

mert,

mikor elsuhan melletted aki lehettél volna de sohasem lettél—és visszatekintve látod magad aki sohasem voltál—akkor gondolkozz el a lehetőségekről—magadról—a mindenségről—egyáltalán csak gondolkozz el—már az is valami—direkte nem írtam hogy nagy dolog—az más—szóval ha egy árva gondolatod sincs akkor gondolkozz el rajta—mondjuk gondolj arra hogy rád sem gondol senki—de ez nem igaz—te gondolsz magadra—vagy ha az jobb—gondold azt hogy rád is gondol valaki—ami igaz is—te mindig gondolhatsz magadra—szóval gondolkozni nem kerül semmibe csak roppant fárasztó—de megéri—látod én is arra gondoltam hogy gondolok rád—és sikerült—ezért csodálatos az élet—elgondolsz valamit és kész—transzcendentálisan meg is van—sokkal kevesebb energiába kerül mint ténylegesen megcsinálni—jó én mondtam az előbb hogy gondolkodni fárasztó—de ha van néhány megaramod—meg a vincsesztereden is van néhány giga akkor csináld—a régi öregek szerint csiszolni kell az elmét—az új öregek teljesen mást mondanak—speciel beszél mindenki összevissza—hol van már a vének tanácsa—de most komojan—egyszerűen vén marha lett mindenki—ojan hatalmas mennyiségű információt kellene tárolni hogy az képtelenség—a se normális aki képes rá—azért irigyeljük az ijen embereket—végül is az embernek egy nagyon szép tulajdonsága az irigység—ez motivál visz előre—ha neki van legyen nekem is—igaz hogy nem kéne de megengedhetem magamnak—ott egye meg a fene ha már ezt sem tehetem meg—meg ijen dumák—mega fenét jobb lett volna írni—de nem tehetem—azt hitték volna hogy gépelési hiba—pedig a művészi szabadság—mega csodálatos szójáték—hiába nem győznek majd dicsérni

mert,

megfigyeltem hogy az a legjobb ha felhívják a figyelmet—ha nincs kinek kénytelen saját maga megtenni az ember—azért ezt úgy szokták hogy ne tűnjön öndicséretnek—azt mondják róla hogy büdös—bár kitudja—büdös de kifizetődő—sok minden büdös dolog megadatott a világnak ami jó—ide sorolják egyesek a pálpusztai sajtot—mondjuk sose értettem hogy ami lábon—vagy ne aggy isten hónajban büdös—szóval hogy lehet az mint étel finom—na van erről egy sztorim—apám vasutas volt—jegyvizsgáló—ennek okán újhelből ötven fillérért utazhattunk fel pestre—hatvanas évek eleje—pesten nagy áruházak—és akkor is olcsóbbak voltak a cuccok mint vidéken—szóval megérte felruccanni—ha laci bátyáméknál megaludtunk akkor főleg—de nem ez a lényeg—hanem a párt tagkönyvbe ragadjon a béjeg—egyáltalán van még párttagkönyv—figyelték hogy minden párt tagot vall be magának—ha ezeket összeadjuk akkor kiderül minden szavazó képes ember tag—na meg a francokat—szóval jövünk haza pestről—korábban kimentünk és egy fülkében hejet foglaltunk—jön egy úri ember—természetesen volt még hej—aktatáskájából—öltönyén kívül az úri emberség másik jele—sajtot és kenyeret vett elő—mondta szereti a pálpusztait—megbabonázva néztem—egyszerűen nem akartam elhinni hogy az ojan büdös amit eszik—pedig az volt—legnagyobb pekhemre félreértette és megkínált—szabadkoztam de egy katonát csak belém diktált—jól nevelt gyerek lévén csak forgattam a számban—nem vitt rá a lélek hogy lenyeljem—egy darabig ment is ez—de egyszer csak ki kellett köpnöm—jeleztem anyámnak és kimentünk—anyám szabadkozott az eset miatt—szegény ember szintén szabadkozott—azt hitte azért nézem hogy kívánom—én jártam a legrosszabbul—büdösül megjártam                                                   -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr617096641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása