mert,

azt hiszem hogy nem is kell mindent megérteni—hisz az élet más területén is vagyunk így—most nem akarok rá példát mondani—miért pont egy verset kellene megérteni—magam sem értem—sokat meditáltam azon hogy egy fehér vászon zsákba raktam az emlékeimet és elindultam vele—vagy elindultam velük—nem mindegy—az egyik esetben meg vannak—a másik esetben velem vannak—mármint az emlékeim—mondjuk az olvasó szempontjából mindegy—baromira mindegy—magas ívben leszarja az ijen finomságot—na és ami a legérdekesebb igaza is van—tökre mindegy—mit érdekli—én hogy viszonyulok az emlékeimhez—végtére is engem sem érdekel—csak így stilisztikai szempontból—ha elindultam vele akkor hurcolom őket—akár erőszakkal is—de hát így van—mondhatják—és van amikor az emlékek hurcolják az embert—megragadják és vissza a múltba—rángatják taszigálják—mondhatnák vannak jó emlékek is—már hogy lennének—mi lehet jó abban ami már nincs—egyáltalán volt—vagy az agy tekervényein—az idegpájákon száguldozó elektronok generálják a képzetet hogy mi történt velünk—csúfot csinál belőlünk—és egyszer csak nem létező emlékeink keletkeznek—hogy mijen jó és mijen szép is volt—mondjuk az élet—az enyém a tied meg mindannyiunké—na hát ezért nem érdemes verset írni—ezért se—kit érdekel az én nyavajgásom—ezért volt felkapottabb a hősköltemény—persze ma az is videón—dévédén menne—ezért aztán úgy vettem hogy zsákban vannak azok az emlékek és a zsákkal indultam el—majdnem azt mondtam hogy azok a rohadt emlékek—biztos unom őket—ők vajon unnak engem—nekik vannak emlékeik—szóval cipelem azt a rohadt zsákot—meg az emlékeket—amit aztán bármikor kukába dobhat az ember—és a memóriája előbb utóbb úgyis megteszi

mert,

sajnálom—tudtam hogy ez lesz—na nem azt hogy majd sajnálom—persze azt is—ettől féltem amikor megkedveltelek—hogy majd fájdalmat okozok neked—azért megdöbbentett—nem hiszed hogy vicceltem veled—tudom—utólag már mindég mindent tudok—hogy nem lenne szabad fájdalmat okozni—megbántani—sok mindent végig gondoltam amikor eldöntöttem hogy szükségem van rád—hogy szükséged van rám—óvlak majd—főleg magamtól kellett volna—nem lenne szabad mondom—és főleg nem hogy érzem a kétségeidet—azért jó lenne tudni—de hát minek—és valójában felesleges—csak úgy kíváncsiság szinten foglalkoztat a gondolat—mijen méjségig nem hiszel nekem—vajon miért—én csak nyertem rajta hogy megszerettelek—ugyan mit veszíthetsz—kérdezheted—és igazad is van—rajtad kívül semmit—és számít ez—legfeljebb nekem —de ez nem érdekes—istenem mennyi mindent vesztettem már—ezzel jár az öregség—napról napra nő a veszteség lista—aztán már nem könyvel az ember—egyébként is nincs tartozik követel rovat az élettel szemben—magammal szemben lehet—lehetne—megvonhatnák egy siralmas mérleget—jön majd a nagy elszámoltató és rámhúzza a csőd bűntettet—én éltem ezt az életet magam—magamnak—senkit nem hibáztathatok—tudtam hogy nem lenne szabad engednem neked—lám most téged is belesodortalak—hát hogy jöttem én ehhez—mijen jogon—és mijen alapon—gyakorta kérded—bizonygatod—ugye jól kijövünk egymással—ez mindég meglepett hisz nem értettem—bennem fel sem merült hogy nem—na jó—most igen—de nem értelek—hát miért akarsz te akkor együtt megöregedni—és miért pont velem—azt tudnod kell—és biztos hogy tudod is—nem tervezek hosszú életet—minek—ha soká élek akkor sokszor megsértelek—hát hiányzik az neked                                                         -.appa.