appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Első horgászatunk

2024. április 26. 05:05 - appasztorik

2023-01-07

Olyan szép idő volt, hogy egy óra előtt elindultunk. Több részletben, mert össze kellett szedni a motyót. Fenn maradt a lakásban a száknyél. Elővettem a hűtő aljából, a sikertelen decemberi etetőanyag maradékét. Hideg vízhez jól meg volt aromázva, így nem penészedett. A csonti lefulladt, ezért bementem a boltba. Tavalyi, zömében báb volt csak. Abból csipegettem. Kiérve láttuk, hogy lenn két autói is áll. Lementünk addig a helyig, ami elég széles volt még ahhoz, hogy ketten elférjünk. Amíg ilyen alacsony a víz meg kellene szélesíteni ezt a helyet, a tavaszi szezonra. Ott lepakoltam. Attila horgászni kezdett. Én mentem pergetni. Próbáltam kanalat, körforgót, woblert. Végül egy zöldes árnyalatú  gumihalra volt egy óvatos hozzányúlás. Egy 1,5-2 méter után egy másik. Lejjebb mentem, de nem volt semmi. Tettem egy kisebb gyöngyházfényűt. Első dobásra megfogta. Nagyon közel volt, ezért nem mertem rendesen odarámolni neki. Szépen irkálta a nyolcasokat. A szákot Attilánál hagytam, de mivel nem szólaltatta meg a féket, nem szóltam neki. Közelebb mentem a parthoz, hogy leguggolva majd kiemelem. E közben ráemeltem a botra, akkor fordult a hal. Egy 30 dekás körüli sügér volt. Úgy gondoltam, hogy rövid a zsinór, ezért engedek rajta egy kicsit, hogy kézhez tudjam húzni a halat. Ezért picit lejjebb engedtem a botot. Ez hiba volt, meg is szűnt a kontaktus. Nem tudom, miért tettem. Feszítve kellett volna tartani a botot, és zsinórt húzni, hogy hosszabb legyen. Persze, akkor is elmehetett volna, amikor szerencsétlenkedek, hogy kézzel alányúljak a sügérnek, úgy hogy ne szurkáljon össze. Hát ezen, kár lamentálni. De térjek vissza a keszegezéshez. Mielőtt eljöttem Attilától, akkor 4 laza gombócot bedobtam. Mikor a negyediket dobtam, akkor elvitte valami az úszót. Mondtam: na, hogy viszi. Nem lett meg. Attila szerint, mert Én beleszóltam. Gyakran vádol azzal, hogy elkiabálom. Mikor odamentem, akkor mondta, hogy minden ötödik kapás van meg csak. Az első kapás nekem sem lett meg, pedig szép folyamatosan vitte. Aztán fogtam négy halat. Valamiért letettem a botot a nádra. Mert nem vittünk ágast. A lényeg, hogy beakadtam a nád levélbe. Ahogy ráncigáltam egy ólom leesett. Egy 0,4 g-os ólom volt. Na, ezért nem megyek el a kocsihoz. Az úszó feküdt a vízen. Látszott, hogy valami esemény van, de ott hagyták. Egyszerűen, nem húzták el a víz tetején fekvő úszót. Az ólom elvesztése után egy, 1 deka alatti balint fogtam, ami kiesett a partra. A sárba nem akartam bemenni, ezért törtem egy nádszálat, és azzal piszkáltam vissza a vízbe. Minden áron kifelé úszott. Negyedjére tudtam befelé történő úszásra ösztökélni. Attila is fogott, vagy öt ilyen kis balint, küszöket, bodrikat és vörösszárnyúakat. Összesen fogott 33 db halat, ami 49 deka volt. Az aprók súlyát csak saccolta, mert azonnal visszatette őket. A 26 hal volt 16  deka. A 7 nagyobb 33 deka volt. Az Én halaim 22 dekát nyomtak. Ennyi a történet. A lényeg nem betliztünk. -.appa.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9018390293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása