-’24.03.17. vasárnap.

Délelőtt ott tébláboltam, le s fel. Azon mesterkedtem, hogy a négyes bottal megyek pecázni. Egyszerűen nem találtam a megfelelő szereléket. holott szerelékeket kellene vinni, - mert mi van, ha odaszakítom? Úgy volt, hogy a hosszú téli estéken szerelékeket készítek. többet is, és 2.33-tól egészen 5 méterig. Ezt minden évben megfogadom. Hát eddig nem készítettem. Már nem is sok időm van rá, hisz 20.-án napéjegyenlőség. Előszedtem az 5-ös gyűrűst. Ezen, egy általam eszkábált kis vegler úszó van. Az előkén 3 görcs volt, amit lecseréltem. Ez így félre érthető. Nem a görcsöt cseréltem le, hanem az előkét egy újonnan készítettre. A horog 14-es, de a kisebb féle. Attila maradt, a szokásos négyes, gyűrűsbotnál. Még nem írtam, hogy egy ősrégi Shakespeare, ami spicc bot lehetett eredetileg. Egy időben sok spiccbotot felgyűrűztek, és úgy árulták. Mikor kiálltam a garázsból, akkor néhány cseppeső látszott a szélvédőn. Kérdeztem Attilát: ne vigyünk ernyőt? Ne! Esőkabátot? Azt se. Mikor átmentünk a Keleti-főcsatorna hídján, akkor kisidő múlva már nem esett az eső. Hogy pontos legyek, ott előtte sem esett, hisz nem volt nyoma az országúton. Befordultam a Balázs-ér töltése felé. Egy lélek sem volt kinn. Azaz egy szép színezetű vadkacsa gácsér úszkált a vízen. Gondolom a párja valahol biztonságos helyen költött. Alighogy kipakoltunk, csapkodni kezdett az eső. Bementünk a tegnapi helyünkre. Attila kis idő múlva fogott egy egész jó vörösszárnyút. Én szenvedtem. Szép elhúzós kapások voltak, de nem akadt meg egy sem. Az eső egyre sűrűsödött, ott álltam a betlizés határán. Úgy voltam vele, hogy a hármassal már biztosan fogtam volna. Mondta Attila: menj ki érte! Hát az nem ennek az Istennek az idejébe lesz! Ilyen esőbe ki nem megyek. Na, csak fogtam egy halat. Az eső is alább hagyott. A szél nem fújt. Én variáltam az ereszték hosszal. A két ólom beállításával. Azzal is, hogy mennyit csússzon a vegler. És nem utolsó sorban, hogyan tűzzem meg a csontit. Végül csak összeállt a dolog. A két utolsó halam e.kárász volt. A nagyobbik gyermektenyérnyi. Egészen nagy cseppekben, újra esni kezdett az eső. Attila hurcolkodott ki. Én is pakoltam. Visszajött a cókmók egy részéért. Mire mérlegeltünk, sűrű szitálásra váltott az eső. A nyugati égbolton derengett a nap. Mikor beértünk a városba, akkora már szép napsütéses idő lett. Ja, a zsákmányaink. Attila négy hala 20 dekának bizonyult. Én 15 halat fogtam, ami 35 deka volt. -.appa.