09.05.

Ma eldöntöttem, hogy hamarabb kimegyek. A nádas ad valamennyi árnyékot. Szukuval befújom magam. Okulva abból, hogy tegnap a két csuklómat összemarták a szúnyogok. Főleg azt, amelyikkel a botot tartottam. Ezek az Én szélárnyékomban jöttek elő a nádasból, és egyszer-csak azt vettem észre, hogy rettenetesen viszketek. A csuklómon piros dudorok díszelegtek. Bebújtak a mandzsettába. Háromkor akartam indulni. Akkor eszembe jutott, hogy egy gyűrű nincs befűzve. Görcs van az előkén, és a főzsinóron is. A zsinór terhelhetősége sokat csökken. A görcs ugyanis elvágja a zsinórt. Döntöttem. Megszerelem. Semmi kedvem úgy járni, mint a múltkor. Mikor ezzel megvoltam, elkezdtem pakolgatni. Csak viszek csontit is. Hátha bejön a fél kukorica, egy szem csonti kombináció. Akkor támadt az, az érzésem, hogy jobb itthon elvégezni bizonyos dolgot, mint a vadtermészetben. Így aztán, négy után párperccel indultam. Kicsit beszélgettem a híd felett horgászó családdal. Két fiatalember, egy hölgy és két gyermek. Behurcolkodtam a stégre. Gondosan összekevertem az etetőanyagot, belekeverve az agyagot. Megszórtam a pályát pellettel, főtt búzával. és némi konzerv kukoricával. Nagyon gondos mélységmérést végeztem. Hol van a gödör? Mi a helyzet a mederben?  No, akkor csalizok. Csak előbb kimegyek az autóhoz, a kukoricáért. Bravó Gyula, dicsérem meg magam. A kocsiban tényleg volt. Kisebb kukorica darabokkal próbálkozom. Minden további nélkül leszedik. Néha azt sem jelzi az úszó, hogy hozzányúlt a hal. A bodorkák ebben nagy mesterek. Sebaj! Van itt csonti. Félbevágom hosszára a kukoricát, lezárom csontival. Ez lesz a nyerő. Hát nem. Valami ravasz bodorka apró pöcögtetésekkel, üresre varázsolja a horgot. Kukoricát teszek ismét. Nem túl nagyot. Van is egy jó elhúzós kapásom, de mire reagáltam, addigra oda a kukorica. Teszek másikat és megígérem, hogy figyelmesebb leszek. Úgy is lett. 4 dekás törpe a jutalmam. Nagyobb törpe kellene. Tegnap voltak nagyobbak is. Teszek egy nagyobb szem kukoricát. Szépen elhúzza. Bevágok. Legnagyobb meglepetésemre visít a fék, és a hal beront a szemközti sulyom alá. Bothegy közvetlenül a vízfelszín felé. A bot párhuzamos a parttal. A hegye nem, mert igencsak rugdos a koma. Mikor megnyugszik, akkor szép óvatosan kipumpálom a sulyom alól. Természetesen továbbra is úgy, hogy a bot a víz felett van. Elég rossz ez így, mert közel a nádas. Függőleges irányba nem emelhetem, mert akkor felhúzom a halat a sulyommezőbe. Gondol egyet. Megszólaltatja a féket, és visszamegy a sulyom alá. Nem hagyom pihenni. Visszapumpálom a mederközepére. Ettől begorombul és folyásirányba levisz vagy 10 méter zsinórt. Viszonylag megnyugszik. Csalogatom visszafelé. Szerencsére az Én oldalamon lévő nádasba nem akar bemenni. A hosszú bottal jól bent tudom tartani a mederben. irtelenA túloldalra kimegy. Nem figyeltem oda. Mozgatja a sulymost. Lenyomom megint a botot a vízfelszínig, és húzom közelebb. Bejött a mederbe, a botot felemelem. Egészen jól láthatók a búrványok. Folyással szemben próbálkozik. Nem rossz, hagy fárassza magát, a sodrással szembeni úszással. Kicsit elbambulok. A stég feletti békatutajos mozog. Gyorsan lenyomom a botot, ezzel a mederbe visszament a hal. A túloldalnál megfordítom. Látszik az oldala, a víz alatt, szép nagy. Úgy látszik, fárad. Többször látni a farok úszóját és a hátúszóját. A szembe oldalon már úgy fordítom, hogy kinn a szája. Egyre gyakrabban pipáltatom. Azt konstatálom, hogy nem lesz egyszerű a szákba terelni. A nagyhalazó szák, amivel a múltkor a dévért szákoltam, otthon veri a mejjit. Tudom húzni a víztetején, de még nem feküdt oldalra. Beteszem a szákot. Azonnal visszafordul és a sulyom szélén lassul meg. Hagyom hagy úszkáljon. Nincsenek már nagy kitörései, ezért a botot egy taggal beljebb tolom. Időnként pipáltatom. Már a szák széléig tudom húzni, de a szák közelében megvadul. A bot nagyon jól fékezi a kirohanásait. Legközelebb már hozzáért a szák. Megint kitört. Már az oldalán tudom húzni a szákhoz, de mindég kitör, pedig már kétszer is sikerült szákfölé terelnem. Egyszer benne is volt, de mire megemeltem volna kimenekült. Taktikát váltok. Ballal csak bénázok itt. Az orsón már nem kell tekerni. Átveszem jobb kézbe a szákot, balba a botot. Nem egyszerű mutatvány, hiszen 3 méter a száknyél, olyan hatvan centi a szákfej. A bot, most cirka hat méter. Meglepően gyorsan átlépem a szákot, hogy a jobbomra kerüljön. Közben tartom a kontaktus a hallal. Milyen kis ügyes vagyok. Jobbal elsőre megszákolom. Meg sem moccan. Akkor sem, amikor a stégre leteszem. Közben a nyelet kicsavartam a szákfejből. Nézem az órát, öt óra tízperc. Ezek szerint 15-20 percig fárasztottam. Úgy döntöttem haza megyek. Itt egy darabig nem lesz kapás. Arról nem is beszélve meg is kell pucolni. Ja! – 4 kiló negyven deka volt a súlya. A magassága 21 centi. A teljes hossza 64 centi. A szák belső hossza 56 cm. Addig kellett fárasztani, míg olyan fáradt volt, hogy ellenkezés nélkül belecsusszant a nála rövidebb szákfejbe. Nem mértem meg pucoláskor, de kábé fél kiló tej volt benne. Pedig május még nagyon sokára lesz, amikor ívni fognak. A fiatal pár a hídnál lefényképezte. A kisfiúval külön. Engem a hallal feltett a felső nyugati csoportba. Emlékezetes ez a történet. Azt a részt kellene megjegyeznem, hogy a szereléket átvizsgálva, ne döntsek úgy,- jó esz még az. A be nem fűzött gyűrű miatt megváltozott volna a bot karakterisztikája. Ezzel feleslegesen terhelve a botot. Nem beszélve arról, hogy a két görcs valamelyike szakadást okozhatott volna.  Elveszítve ez által a halat  -.appa.