09.04.

Tegnap igaza lett az Időképnek, Tényleg esett az eső, így elmaradt a horgászat. Hétfő lévén Attila dolgozott, Én meg a horgászat mellett döntöttem. Addig tengtem, lengtem, amíg azt nem látom, hogy elmúlt 4 óra. Pedig arra készültem, hamarább indulok a szokásosnál. Vettem tányérólmot, körte ólmot. Megszereltem a rablóhalast úgy, ahogy Józsi mondta. Úgy döntöttem, hogy nem viszek csalihalfogó botot. A hetes bolóval fogok úgyis kisebb keszeget. Azt beteszem. Azt bekapja a süllő, oszt máris jól jártam. Erős déli szél fújt. Ez eléggé megzavarta a hetes bottal való horgászatot. Többször került a zsinór a nádra. Dobáskor is gondok voltak. Az erős szélben hajladozik a nád. A mélységméréssel is szerencsétlenkedtem. Gubancot bontottam. Van még eredeti Stonfó horog kivevőm, ami gubancbontó is egyben. Gyakorlatilag nincs, mert nem tudom hová tettem. Jól eltettem, hogy meglegyen. Sikerült. Egyik alkalommal olyan remek gubanc alakult ki, hogy szerelnem kellett. Rövidebbre vettem az előkét. Új füleket kötöttem. Van fülkötőm is. Biztos, hogy nem a gubancbontó mellett. Több jó rejtekhely is van, vagyis erről sem tudom hová tettem. Annyi doboz van a három horgászláda mellett, hogy fogalmam sincs, - mi merre lehet? Nehezíti a helyzetet, hogy a lakásban mindenfelé vannak cuccok lerakva. Hogy kéznél legyen, de leginkább útba vannak. Nem, ment a csalihalfogás. Mikor nem akarok kishalat fogni, akkor bezzeg ráeszik magukat. A küszök, néha emelgették az úszót, de hiába vágtam be, nem akadt egy sem. Csontival történő csalizáskor, kis törpék jöttek. Sokszor akadoztam. Közel méteres korhadó náddarabot fogtam. A szél kimozdította a békatutajt, és a rucaörömöt. Ezeket időnként felszedte az úszó. Több alkalommal várni kellett a szerelék bedobásával, annyi növény jött. Etettem, de hiába. Egyszer elmegy az úszó. Bevágok, de meg sem moccan a szerelék. Ezek szerint megint valami nádba akadtam. Emelem. Jó súlya van, de megindult. A békatutajon nemigen tudom áthúzni, de a 3 méteres száknyéllel majd áthidalom a problémát. Olyan fél vízig felhúztam. Fel is állok, hogy magasabbra emeljem a botot. A bot elkezd bólogatni. A zsinór végén rugdos valami. Nem is tör le a mélybe. Nézem hol a szák. Kézközelben van. Jól van. Szép komótosan, lomhán úszkál, ide, oda. A fék nem szól. Leesik Nekem, - ez a hal nem is tudja, hogy horgon van. Gondol egyet és elindul a túlparti sulymos felé. Nem tör a mélybe, de arra megy, amerre akar. Kénytelen vagyok a 80 fokban tartott boton engedni. Rájöttem, hogy ezt Én nem tudom megállítani. Ütemesen bólogat a spicc. Neki nem sürgős, lomhán úszik tovább. Aztán megkönnyebbül a szerlék. Ennyi volt. De mi vót ez? Ma délelőtt cipész Pityuval arra jutottunk, hogy harcsa lehetett. Véletlenül szívta be a horgot, és komótosan jött, ment amerre akart. A fárasztás közben vettem észre, hogy az egyik gyűrű nincs befűzve. Azért hajlott annyira a bot. Mikor elment a hal, utána fogtam még 6 törpét. A 10 törpe 55 dekát nyomott. Pontosabban húzott a mérlegen.  -.appa.