appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Tavaly július utolsó hete (I.)

2024. szeptember 17. 06:40 - appasztorik

Hétfői történet. (07.24.)                                    

Nem mentem ki reggel. Nem tudni miért. Hajnal óta fenn vagyok. Délután lett belőle. Négykor indultam, pedig tudom, hogy akkor már van árnyék a stégen, a nádas miatt. Nagyon gondosan pakolgattam mindent. Raktam be pelleteket, bojliklat. A fúrót nem találtam, de a sok között van olyan, ami könnyen felrakható. Még gumigyűrű is van, amivel szintén fel lehet tenni a pelletet. Még arra is gondoltam, hogy másfél decinyi vizem van. Mikor indulok, magamhoz veszek egy tele flakont. Mikor Dankó-pusztán túljártam akkor esett le, hogy vizet nem tettem be. Pedig a lépcsőházból még visszamentem a gilisztáért. Nagyon megdicsértem magam. A híd után megálltam, és megállapítottam, hogy nincs az csak egy decinyi. Elindultam, és a gátőrháznál becsengettem. Előjött a fiatalember. Mondta, hogy van itt kút, de az nem iható. Ha, megfelel, ad egy bubis vizet. Mondtam, jobb, mint semmi. Ő is azt mondta, ilyen időben ne horgásszak víz nélkül. Nem fogadott el érte pénzt. Megköszöntem és mentem a vizeknek partjaira. Szétpakoltam a stégen. Beállítottam az elektromos jelzőt. Éppen a bolonyait szerelem, mikor folyamatos húzás van. Bevágok. Jól rugdos. Nagy törpe. Ezt inkább megszákolom. Ekkorát még nem fogtam. Hát most se. Sikerült lelépnie. Lehet, hogy egyből kiemelve meglett volna. Csaliztam. A készség vissza a vízbe. Bibelődök tovább a bolóval. Megint visít a jelző. Jókor bevágok, és egy 46 dekás e.kárászt szákolok meg. Persze, hogy letettem a bolonyait, szákoláskor mellé került annak a damilja. Átváltom a kart. Szétválogatom a két zsinórt, és szákba rakom a kárászt. Sikerül beállítani a bolón a mélységet. Nem egyszerű. Nagyon mély a víz, le kell engedni az úszót, hogy állíthassak rajta. Ilyenkor az ólmok és a horog a vedérbe kerül. Jártam már úgy, hogy leesett a stég résén. Persze ugyan azon a résen, nem akar visszajönni. A horog főleg nem. Horog kivevő kellett hozzá. Pakolok ide, oda, de a csontik a kocsiban maradtak. A tengerit, ügyesen veszik le a kishalak. Etetnék pellettel is, de azt sem találom. Kb. félóra múlva ott van mögöttem. Kicsi a stég egymásra kerülnek dolgok. Ezen felbuzdulva újfent keresem a csontit. Amikor haza indultam, ott volt a kocsiban. Eszembe jut, hogy igyak vizet, ha már sikerült szereznem. Az úszóssal, jól ellenkező halat akasztok. Jókora törpe, de amelyik leverte magát nagyobb volt. Cirka egy centivel volt szélesebb a feje. Jó ez is, hiszen 22 dekás. Most ott volt többféle pellet, mégsem cserélgettem. Több halat nem is fogtam a fenekezővel. Voltak rázogatások, de folyamatos húzásba egyszer ment át. Akkor viszont, mire odanyúltam, nem akadt. A bolóval fogtam még egy 10 dekás törpét, és két bodorkát, 32 deka. Hogy az átlagsúlyt rontsam, ezért sikerült egy, 1 dekás küszt fognom. Egy szem kukorica, 12-es horog. Írnám a jegyzőkönyvet. Nincs nálam papír. Nézem a hátizsákot. Abban sincs. Kezembe akad egy gyógyszeres doboz. Annak a műanyag címkéjére írok. Filccel ráírva fúrók. Eszembe is jut azonnal, hogy azért dobtam a hátizsákba, hogy majd beteszem a pelletek mellé. Mellesleg, a vedérben van papír gyógyszeres doboz, amiben az előkék vannak. Egyszer egy nagy autó megállt mögöttem egy pillanatra, de látták, hogy ott vagyok és elmentek. Kis idő múlva tolatott. Egy fiúcska beköszönt. Azt kérdi: bemehetek? Mondtam, - nem. Miért? Mert itt ülök rajta. Ez egy két méterszer, másfél méteres stég. Ketten nem férünk el. Az apja is kiszállt. Ma van a gyereknek az első horgásznapja. Neki is elmondtam, hogy mi a helyzet. Mondtam, hogy a híd felett, nem sokkal van egy hely, ami partról meghorgászható. Elmentek. Kapások voltak, de a küszön kívül nem, fogtam semmit. Volt egy jó kapás, de a bevágás után a horog helyén csak a kibomlott kötés damilja volt. Többször jártam már így. Pakolni kezdtem. Szedem ki az elektronikus jelzőt. Ahogy megfogom, a jelzőrész beesik a vízbe. Szerencsére nem merült a vízinövény alá. Azonnal kikapcsoltam, és kiszedtem belőle az elemet. Íme, az entrópia növekedés. Az oldaltáskába tett tollak is rendre széttekerednek. Délelőtt hajszárítóval megfújattam a jelzőt. Nem feszegettem szét. Össze van ragasztva. Úgy néz ki, működik. Ma reggel nem mentem ki. Rémisztő időt jósoltak. Délutánra nem különben. Nem tudom mi lesz. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7018493296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása