appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Hétvégi történet (06.24-25)

2024. augusztus 17. 14:29 - appasztorik

Szombaton, régi kollégámékhoz mentünk, kinti főzőcskézésre. A paprikás krumpli nagyon jól sikerült. Az időjárás nem annyira. Mikor indultunk a vonathoz, akkor Elvira megkérdezte: ne adjak egy esernyőt? Nem! – köszi. Itt 10 perc az állomás. Otthon 140 méter. Mielőtt megjött a vonat, cseperegni kezdett az eső. Ez egyre fokozódott, de felugráltunk a vonatra (itt, még nincs magasított peron), és annyi. Hanem, egyre inkább leszakadt az ég. Előzmények. Az előrejelzések szerint péntekre 15 milliméternyi eső volt írva. Este nyolcra 100% biztossággal. Akkor indult meg a szélvihar, de nyolctízkor leszakadt az ég, és szombat reggelig lejött 35 mm. A szombati napra nem írtak esőt. Mikor indultunk a vonathoz, elővigyázatosságból félcipőt vettem. Attila a szandálra szavazott. Vasváriban szintén leugráltunk a vonatról. Itt ugyan van magasított peron, de annyira szakadt az eső, hogy a lehető legrövidebb idő alatt akartunk a fedett peron aláérni. Ott tanácstalankodtunk kevéske időt. Úgy döntöttünk elszaladunk a szemközti ABC fedett bejáratáig. Ott egy fiatalember ült a földön. Az internetről próbálta megnézni, - mikor megy busz Nánásra? Szombaton, - mikor a műszakos busz viszi a dolgozókat Tiszaújvárosból. Mondtam, a vonattal kellett volna menni. A buszra, amúgy sem lehet kerékpárral felszállni. Nem tudom mi lett vele. Órákon át esett. Mi, e kis pihenő után, a még jobban zuhogó esőben hazarohantunk. Mondanom sem kell talán, hogy teljesen bőrig áztunk. Annyi, hogy nekem a zoknim nem lett teljesen nedves. Barátomék mérik az esőt. Az első 45 percben lejött 35 mm. Nem véletlen, hogy az ablakon kitekintve azt láttam, hogy a garázsok előtti aknák nem tudták elnyelni a vizet. Reggelig, még csepergett hozzá 12 mm. Vasárnapra nem vártunk esőt. Ez, a horgászat napja. Kettőkor indultunk. Messziről látszott, hogy sok autó van kinn. Nép meg, még több. A víz feketés szutyok volt, és olyan magas, hogy az országút alatti átfolyó betonja föléért a szintje. Karcsi és Gyuszi kedvenc helyén hárman ültek. Pisti Marian, és az ismerős házaspár hölgy tagja. Egyébként, Én is kedvelem a helyet. Közel van a parkolóhoz. A hölgy férje kicsivel előtte ült. Az a hely nem igazán van kialakítva horgászatra. Gondolatom szerint nem akart messze ülni a társaságtól. Pisti mondja, hogy Itt volt Laci, de félóra alatt itt hagyta az egészet. Ő, az Audis. Az idén a BMW-s Lacival még nem találkoztam. Több mint két óra alatt egy kapásuk sem volt. A régi helyünkön 5 méteres száknyéllel szerelkezve megkezdtem, valami helyféle kialakítását. Marianék nem sokára hazamentek. Aztán később jöttek a cigányhorgászok. Azt mondja az egyik, higgye el, tegnap ezt a vedret telefogtam, jó tenyeres kárászokkal. Most 3 óra alatt 3 törpét fogtunk. Jött kis idő múlva a másik csapat. Ők semmit sem fogtak. Azt fejtegette, hogy ez a Tisza holtágához tartozik, és onnan van a sok békalencse. A békalencsét az országút túloldaláról nyomta át a nagyvíz, amíg a vízszint nem ért fel a beton fölé. Egyébként is a Selypesen át, az élő Tiszába folyik az ér. Az meg pont most virágzik. Az eszmecsere után elbúcsúztak. Maradtunk még egy darabig. Én bepróbálkoztam az első helyen. Egy szép nagy küsz kóválygott ott. Kapás semmi, de az átfolyónál sem. Ötre otthon voltunk. Karcsit felhívtam hétfőn. Mondja, hogy két óra múlva ott hagyták. Egy kapás sem volt. Szombaton ennyi idő alatt sok szép kárászt fogtak. 15-16 kárászt vitt haza. Mind nagyobb volt tenyérnyinél. Egyébként, ki sem jöhetett volna. Orbáncos a ballába, és azt mondták felpócolva feküdjön otthon vele. Szóval a szombati nagy fogás valós. És, a cigánysporttársaknak is igaza van abban, ha eszik a hal felveszi a nagy úszót is. Tegnap a kíváncsiság, nem hagyott nyugodni. A víz lejjebb volt, cirka 20 centivel. Elkezdett vöröses színt felvenni. Ezek szerint a szürke szutyok, ami a bemosott réti földtől volt, leülepedett. Valami anaerob élőlények elkezdtek tenyészni. Azt gondolom burjánzani fog hamarosan a békalencse is, hiszen rengeteg műtrágyát moshatott be az eső. Gondoltam bemegyek szétnézni. Az átfolyó zsilipnél hemzsegtek a küszök. Ott pipáltak, de Gyuszi előtt is. Nem ismerve a körülményeket, kihozatta magát Verával. Az országútnál kezdte a horgászatot. Benyomott fél doboz kukoricát. A szokásos etetőanyagot, de sehol semmi. Átjött ide, de itt sincs semmi. Látta, hogy megjöttem. Meg akarta nézni, hogy horgászom meg ezt a vizet. Mondtam, ezt sehogy. Tegnap elég volt. Összeszedtük a cuccát és hazavittem. Hát, mondhatni ez egy haltalan történet. Nem mondhatjátok, hogy mindég a halakról írok.  -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr5318468521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása