- Na, megmondom Nektek, hogy érdekesnek találom, amiket kihoznak eredményként, de ezekben a kvantummechanikai dógokban rengeteget számolnak. Addig csűrik-csavarják, amíg valami olyan eredmény ki nem jön, ami a valóságot írja le. A fizikát, azért nem szerettem, mert sokat kellett számolni. A kvantummechanikában még többet. Az 1940-es évektől számolgatják ezeket a dógokat. E miatt osztán, többen is Nobel-díjat kaptak (Feynman, Tomonaga és Schwinger megosztva).
- Klasszikus térelméletről (elektrodinamika, hidrodinamika) akkor beszélünk, ha a fizikai mennyiség a klasszikus fizika keretei között marad, vagyis a kvantummechanikai elveket nem tekintjük érvényesnek a fizikai mezőre. A klasszikus térelmélet is lehet nemrelativisztikus és relativisztikus, attól függően, hogy a Galilei- vagy a Lorentz-transzformációra invariáns (állandó, változatlan) a mező az adott pontban. Egy tömegpontot nemrelativisztikus esetben a Schrödinger-egyenlet, relativisztikus esetben a Dirac-egyenlet írja le. Már annyi egyenletet emlegettem, hogy valami emésztés segítőt kell hozzá bevenni.
- Kvantum-térelméletek (kvantumelektrodinamika, kvantum-szindinamika) esetén a mező adott pontjára a komplementer fizikai mennyiségek (a hely és impulzus, vagy az elektromos és mágneses térerősség stb.) a Heisenberg-féle határozatlansági elvnek tesznek eleget. Matematikailag ezt azzal lehet leírni, hogy a fizikai mennyiségeket megjelenítő műveletek nem felcserélhetőek (a szorzás nem kommutatív). Ez megint matek. Azt jelenti, hogy a tagok nem felcserélhetőek. Ilyen a mátrix szorzás esetén van. Egyébként a szorzásnál, a szorzandók felcserélhetőek.
- Folytatásként ösmerkedjünk meg az inerciarendszer fogalmával. Minden olyan vonatkoztatási rendszer, amelyben egy test mozgásállapotának megváltoztatásához erőre van szükség. Ennek a legegyszerűbb értelmezés szerintem: valahol, van valami, és az mozog. Azt meg, már Newton óta (1687) tudjuk, hogy a mozgás állapot megváltoztatásához erőre van szükség, ez Newton I. törvénye. Inerciarendszerben, minden test megtartja nyugalmi állapotát, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti. Na, ezt használjuk ki az úszós horgászatnál, de ez most nem érdekes. Sokan, és sokszor jöttünk már izgalomba, amikor egy hal új irányt ad az úszónknak. Ez talán a leglátványosabb bizonyítéka Newton I. törvényének. Azért teszem hozzá, hogy már Ő megkezdte a számok csűrését-csavarását a függvényanalízissel (differenciálszámítás, integrálszámítás).
- Oszt akkor még Einsteinről szó se vót. A speciális relativitáselméletben a tömeg szónak két jelentése van. Az invariáns tömeg (más néven nyugalmi tömeg) sem a test sebességétől, sem pedig a megfigyelő mozgásától nem függ, tehát minden inerciarendszerben ugyanakkora, változatlan (invariáns) mennyiség, melynek nagysága a newtoni fizikában használt tömeggel egyezik meg. Annyit emlegettem a számokat, hogy búcsúzóul írok egy kicsi tömeget. Na, nem a fotont, mert annak nincs tömege. Az atomi részecskék táblázatában ezt a tömeget találjuk, melektron = 9,11 * 10−31 (Rengeteg nulla a 9 elé). .-appa.
