appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Zárszó: Hiábavaló bánatféleség  50/2024 (III.08.) töprengés

2024. március 08. 06:22 - appasztorik

  • Kezdhetném a nőnappal, - de az is hiábavalóság! Ne vessetek meg ezért. Legyen kellemes és boldog a napotok. Higgyétek el. A többiekre is ráférne.
  • De, mit írtam (volna) Margónak? Elsőre annyit, hogy tetszett a verse. Aztán azt, hogy meglepett. Az ilyen kirohanás, nem a Te stílusod. Elnézést azért, hogy felzaklattalak. Senkit sem akartam inzultálni soraimmal. Nem ez volt a szándékom. Ez, egy egyszerű, magammal való elszámolásféle.
  • Minden hiábavalóság. Így a kései megbánás is. Tudom! - azt mondják megbánni sohasem késő. Ez sem igaz! Az életben minden késő, olyan gyorsan lesz a jelenből jövő. Mindig mindent másképpen kellett volna. (Most teszem hozzá: na, ja! – ha tudtuk vóna előre).
  • Igazad van az első megérzés alapján való döntésben. Felesleges, mondhatni hiábavalóság töprengeni bármin is, hisz már az első megérzés is elkésett döntés eredménye. A dolgok folyamatosan változnak. 
  • Azt gondolom, amiket leírtam azok adnak egy megnyugvásfélét. Ilyen az életem. Kapok tőle valami olyasmit, amit akartam. Nem kegy ez tőle. Igazából sosem tudtam, - mit akartam? Elérkeztem, abba a talán bölcsnek nevezhető korszakomba, mikor már nyugodtan bevallhatom: sosem akartam semmit. Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mégiscsak megnyugtató. Azt gondolom (talán hiszem) igen, legalábbis számomra. És ez, pont elég. Végig gondolva, az ember nem lesz bölcsebb (legalábbis Én nem). Megpróbál felmentést adni a többieknek, és ez által könnyebben elfogadja a hibáikat. Mi több, a saját hibáit is könnyebben elfogadja, látván, hogy mások is hibáznak. Ha, igazán végig gondoljuk, akkor látjuk, a mások hibája nem mentesít Minket a saját hibáink alól. Azért mégiscsak megnyugtató. Ha nekik lehet, - akkor nekem is?
  • Ám abba, még bele sem gondoltunk, - mi is a hiba? Van e valami felsőbb erkölcsi norma, amihez viszonyítunk, vagy kellene hozzá viszonyítanunk. Saját magunk határozzuk meg? - hogyan is viselkedjünk életünk során? A többség viselkedése lenne a viszonyítási alap? Nem jó kiindulás. Gondoljunk a II. VH. gázkamráira, a kínai átnevelő táborokra. Gondoljunk a Gulágra, vagy itthon Recskre. Az ember hajlamos követni valakit. Aztán mentegetőzik. Ő mondta. Én nem gondoltam. Mindenki azt csinálta. A képlet egyszerű. Egy zászlóval, és egy hangzatos feliratú táblával állj egy elégedetlenkedő tömeg élére. Az követni fog. Aztán mond nekik sokszor ugyanazt, és veled skandálják. Fel sem tűnik nekik, nem ez volt az eredeti követelésük.
  • Az előbbiek alapján azt kell mondanom, az emberbe nincs kódolva semmiféle erkölcsi norma. Teszem hozzá, a vallásnak sincs köze, az emberi viselkedéshez. Azzal érvelnek, az ember szabad akaratot kapott a teremtőtől. Na, bravó! Élt is vele. Úgy döntött, hogy önző, harácsoló gazember lesz. Tuggyátok mit? Nem hiszem, ezt a szabad akarat dógot. Belénk van kódolva. Túl kell élni a többieket. Legázolni őket, vagy ők tipornak el minket. Ilyen egyszerű ez. -.appa.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr6518348641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása