- Meglepetés! Mit szóltok? – nem térültem el tagnapi elhatározásomtól és a vers utóéletével foglalkozom. Van abban valami izgató, hogy olyan emberek mondanak véleményt, akik értenek a versíráshoz. Komoly szakma az. Mellé nem is elég megtanulni minden csínját-bínját. Kell hozzá valami késztetés, ami felülemeli a többi versírón. Sokat kell tanulni és gyakorolni. Jól gondoljátok. Nem nekem való foglalatosság. Mégis késztetést érzek erre a tevékenységre. Jólesik, mikor egy-egy írásom megdicsérik. Hogy nem igaz. Kit érdekel? A vers elszáll, a dicséret megmarad. A vers, amiről beszélünk, makáma lett volna. Ez az irományféle közelebb áll a prózához, tehát nekem jobban fekszik. Ez nem jelenti azt, hogy prózát tudok írni. E versformát Bánlaky Laci ismertette meg velem. Írtam Én már előtte is ilyesmit, csak akkor még nem tudtam, hogy ez makáma. Meg is állapodtunk abban, hogy a Poet rendszere, ennek megjelenítésére nem alkalmas. Nem engedélyezi a sorkizárt írásmódot. Ránk szól, hogy túl hosszú a sor. Meg is értem, hiszen ez a verselési forma migráns. Arabok találták ki, még István királyunk korában. Ezt azért írom, hogy magyarázzam miért olyan ziláltak a sorok. Sajnálom. Nem lehetett sorkizártra írni.
- Köszönet az olvasásért, a véleménynyilvánításokért. Lássunk párat.
- Egy kis bevezető. Ezt azok számára írom, akik még nem ismerik a Poet rendszerét. Remélem, egyre több ember gondolja úgy, hogy a mindennapok sodrában, a zaklató információk csillapítása érdekében, megnyugtatásként a versek olvasása felé fordulnak. A szívre több utalás is előfordul. Ez nem más, mint az olvasó tetszésnyilvánítása. (Egy kis szív ikonra lehet klikkelni).
- Jó dolog megbánni a bűnt, noha mondják, nem elég megbánni, állítólag jóvá kell tenni, de hogyan? S ha már lehetetlen, akkor ez a bűn - bűn marad? Ám, tudjuk - nagy vesszőfutás ez az élet, te is sokat megéltél, láttál, s meg is írod, nagyon jó. Elismeréssel, nagy szívvel olvastam. Mikibá.
- Kedves Mikibá! Sok mindent mondanak. DE! Kinek van igaza? Megbánni? Vezekelni? Jóvátenni? Mi a helyes sorrend? Nem akarnak Minket lóvá tenni?
- Kedves Gyula, a hozzád szokásos kérdés-felelet kutatásaiban keresed Magad (magunk) felmentéseit az élet folyamán, rendkívüli vers. Gratulálok István.
- István! Olyasmi ez, mint kis gyermekkorunkban. Keresem, kutatom, nem lelem.
- „Felmentenek, ha majd felmentenek az angyalok.” Azt hiszem, nekünk akkor már édesmindegy...
Ó, de jó! Önismeret, önmarcangolás, őszinteség, emberi tartás...s mindez zseniálisan kifejtve...remek verset írtál, Gyula. Bocs’ a sajátos humorról se feledkezzem meg.Szeretettel, érdeklődéssel, szívvel olvastalak. Ilkó. - Ilkó, sok mindent akartam írni. Ez lett belőle. -.appa.
