Ez a téma már szerepelt, 95/2023 (05.30.) töprengés. Ki tudja, hány hasonlatos téma szerepelt már, és fog még szerepelni. Azt gondolom nincs ezzel semmi baj. Aki, most olvassa annak új.

• Úgy írom már, ahogy Mi bennszülöttek mondtuk. Anyai nagyapám Újhelben volt katona. Gyerekkoromban az kaszárnya a TEFU központja volt. A 37-es főúttal párhuzamosan ment Végardóig a kisvasút. Pataktól tovább a Bodrogközbe. Nagyapámék Kenézlőn laktak. Többnyire ott nyaraltam. Az volt az ott alvós tábor. Elfértem jól az unokatestvéreimmel.
• Nagyapám előtt tiszta, sötétkék sulc (schultz) volt, amikor vasárnap mentek a templomba. Mondhatnám, ünneplő kötény. Érdekes, a fiatalok, nagybátyámék nem hordtak sulcot.
• Jöjjön akkor az árvíz. Akkor jött, pedig nem kívántuk. A Ronyva áradásakor a férfiak csónakokkal mentek, hogy segítsenek, ha kell valahol. Apámék csónakját kezdte elsodorni a víz. Kapaszkodtak erősen Kocsisék kerítésébe, de nem bírták megtartani a víz erejével szemben. Kiszálltak, és tolták a csónakot. Ez ott volt, ahol szemben a cigánytelepre vezetett be a híd.
• Az utcában a szomszédok segítették egymást. A Mácsiék háza, egyébként is az utca legmagasabb pontja volt. Építésileg is magasan volt. Több lépcsőn kellett felmenni. Ők időseket fogadtak be. Nálunk is jöttek a szomszédok, és segítettek a kiürített bútorokat elhelyezni. A hátlapjukra fektették a hokedliken. A bútor ne álljon vízben, ha bejön a lakásba a víz. Este jött a hír, el kell hagyni a házakat.
• A víz percenként öt centit emelkedett. A felnőttek a nyakukban vitték a gyerekeket. Engem, a kert hátulján lévő kerítésnél átraktak, és onnan szintén nyakban vittek ki a Kisfaludy utcára. Onnan aztán a tanácsházára mentünk. Egy fotelben töltöttük az éjszakát. Jól olvastátok. Nem hotelben. A másnap visszatérő felnőttek látták, tényleg bement a lakásokba a víz.
• A tanácsi dolgozók be voltak rendelve. Ahol Mi szunyókáltunk, ott Tóth Gabriellának az apja volt az irodában. Gabi osztálytársam volt az Eszében. A hetvenes évek elején találkoztam vele Nyíregyházán, egy kosárlabda mérkőzésen. Azt gondolom ott járt főiskolára, vagy valamelyik felsőoktatási intézmény csapatéban játszott. Én a Lombikban kosaraztam.
• A következő éjszakát a Hecskén töltöttük egy családnál. Nem is tudom, hogy kerültünk oda. Palotás Lacival voltunk ott. Mintha Palotáséknak lettek volna ismerősök. Nem furcsa, hogy nem emlékszem a történtekre? Azt sem tudom hány nap múlva költöztünk vissza. Nagy rumli volt. A padló, és a falak is átáztak. A helyreállításból szinte minden emlékem elveszett. Anyám sírdogált. Mosta a követ, sikálta a padlót. Nálunk nem emelte fel a víz a padlót. Azt mondták az Árpád utcán, mikor a lakók hazamentek megdöbbenve látták, hogy nincs padló. Volt csak a plafon közelében. Megdagadt a víztől és ott maradt.
• Még hogy az ember emlékeket hoz előző életéből. Tanul belőle. Dehogy hoz! Ebből se. Az élet nem azért van, hogy tanuljunk belőle. Beleszülettünk. Egyszerűen van, mert kialakult. Mint az udvaron a kavicsréteg.
• Azon meglepődtem, hogy az udvar meg volt terítve sóderrel, meg kaviccsal. A hevenyészett gátakat a víz, a kapu rése alatt benyomta az udvarokba. Különösebben semmilyen emlékem nem maradt. A macska bennmaradt a lakásban. Hol bújt meg. Egyébként, ez volt neki az első és az utolsó. Éjjel nem lehetett benn a lakásban. Akkor még a tudomány állása szerint a macskáknak kinn volt a helye. Manapság, a macska az erkélyre mehet ki, hogy ne kapjon el valami betegséget. Ja, és pórázon is szokták sétáltatni, mint a kutyákat. Az ilyen állatok funkció nélküliek. Nem eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja az ember. Az emberi pótgondoskodás példája. Egyszerűbb dóga van mintha másokkal kéne foglalkozni.
• A másik emlékem. A Mácsiék háza hátulja cementhabarccsal volt beverve. Ez elég érdes. Ahogy fociztam megrúgtam a falat. Ennek következtében négy lábujjamról lejött a bőr. Hogy jött le? Teljesen. Mezítláb fociztunk akkoriban. A kor szellemének megfelelően, követve a protokollt. Megmostam vízzel és beszórtam hintőporral, ami a lavórtartó állvány alsó polcán volt. Egy szépség hibája volt, hogy a hintőpor kapott egy kicsit az árvízből. Ne feledjem el, hogy akkoriban pottyantós budik voltak. Árnyékszék. Árnyék tényleg volt nyáron, meg büdös. Nem olvasgatott nyugodtan az ember, mint manapság, ahol szagelszívó van (pedig lehetett volna, hisz budi papírként felvágott újság lapok álltak rendelkezésre). Az bizonyos, nem üldögélt ott hosszasan az ember. Lehet nem is volt ennyi aranyeres ember. Hogy kapjatok valami ismeretet. A hivatalos neve az ilyen építménynek, űrgödrös. A lényeg. Az áradó víz átjárta ezeket a helyeket. A falat is, aminek rapcsaiban maradtak mindenféle dógok. Természetesen a hintőporos doboz is vett fel ezekből valamicskét. Én, hogy tökéletesen lássam el a sebet, jó vastagon betakartam hintőporral. Így utólag nem is értem, - mi a fenének szórtak hintőport a sebbe? Gondolom, az orvosi ellátás során alkalmaztak valami antiszeptikus port. A nép meg vette a hintőport, oszt szórta azt. A gondos kezelésem hatására, másnapra vastag, sárga, gennyes var keletkezett rajta. Napokig hipermangános áztatgatás, és a var eltávolítása történt, amíg meg nem szűnt a gyulladás, és be nem gyógyult a seb. Mondanom sem kell, hogy foci nem volt. Még a cipőben járás is keserves volt.
• Anyám gyalog menekült. A kerítésen segítettek neki átmászni. Felfázott és elvetélt. Ezt csak a 60-as évek második felében, középiskolás koromban tudtam meg.
• Gyanús lehetett volna pedig. A házi néni, mondogadtatta velem. Lám az okos gép szerint, nincs ilyen szó, hogy „mondogadtatta”. Azt ismeri, hogy mondogatatja. Miért nem lehet ennek múltideje. Minden a múltba vész, még a mondogatásra való noszogatás is. Tuggyátok mit? Úgy írom: Bodnár néni, velem mondogatatja volt. Nem kell nekünk kisbaba, kidobjuk az ablakon. De, nem kellett kidobni. Az árvíz elvitte Iluskát. -.appa.