- Egy versemmel kapcsolatban leveleztünk. Azt írtam: valóban nem kellene beavatkoznunk a természet rendjébe. Legalábbis ezt gondoljuk. De! - nem ez e, a természet rendje? A világ mindég változott, és Mi is mindég alakítottunk rajta. Valóban visszakacsintgatunk a múltba. Többnyire a jó dolgokra. Ilyennek lettünk alkotva. És a levél elküldése után, tovább gondoltam a dolgot. Ma már nem mondjuk, fennkölten és magabiztosan, „leigáztuk a természetet”. Akkor ez természetes volt. A materializmusnak az a vonulata szentül hitte a világ megismerhetőségét.
- Teszem hozzá, ma is vannak, akik fennen hirdetik. A fúziós reaktor 30 év múlva ontja az olcsó energiát. Ez a „30 év” egy állandósult szám. Amióta folynak a kutatások, mindég bejelentik, hogy 30 év múlva gazdaságos, kereskedelmi méretekben előállított energia termelésére lesznek képesek a fúziós reaktorok. Korlátlan mennyiségű energiáról beszélnek. A bibi ott van, hogy a plazma fenntartása több energia befektetést igényel, mint amennyit termel. Arról nem is beszélek, hogy az energiatermelésre néhány percig képesek csak. Azt hiszem, végig kellene gondolni, ezt az egészet. A tudósok annyi mindent kiszámolnak. Utána számolnának, kiderülhetne itt is van egy kritikus tömeg, mint a maghasadásnál. Nem lehet véletlen, hogy a világegyetemben nincsenek mini-napok (Barna törpék vannak). A napok (csillagok) alsó tömeghatára, a Mi napunk tömegének olyan 0,08-a lehet. Ami ennél kisebb tömeggel bír, azok belsejében nem alakul ki olyan nyomás és hőmérséklet, ami a fősorozati csillagokat jellemzi. Vagyis fúziós reakciókkal nem termelnek energiát.
-
Egy levelezés keretében merültek fel régi szavak. Az ilyenekből kerekednek ki, a nosztalgikus elmélkedések. Visszagondolunk a meghaladott időre. Amire egyébként semmi szükség sincsen. Többféle értelemben sem, de jól esik az embernek, hát csinálja. Az idő nem visszafordítható. Ezt mindannyian tudjuk. Levelezgetünk, beszélgetünk. Egyszer csak azt mondja az ember: persze hogy emlékszem, és gondolatban cinkosan összekacsintunk. El is mosolyodunk. Tudjátok? Nekem, a reklámos vénember jut eszembe, aki a tévében a régi jó dógokat siratta. Megállapítottam: persze, azokból a régi jó szavakból, már nincs semmi. Talán még legyintettem is egyet a levegőbe csapva. Pedig megvannak még a szavak, de már sokan nem értik. Vannak helyette új szavak. Sokan nem értjük. Istenkém! - így kvittek vagyunk.
-
Jut eszembe! A blogom, akar egy szatócsbót. „Eriggy fiam a szatócsho” De igazából, már nem volt szatócs. Ha-már bolt? A „hangya” beugrik valakinek. Az is már csak nevében volt. No, nem a feliratban. A nép nevezte így. A szocializmus (apám sokszor cocilizmusnak mondta) alapjainak lerakása átnevezte a bótokat. Nincs ezzel semmi baj. Most meg visszanevezgetnek dógokat (vármegye, ispán, meg a rossz tudja még mi minden). Térünk vissza a feudalizmusba. Ennek megvan az, az előnye, hogy majdan, a nemzethez újfent csak a nemesség fog tartozni. Jó is lesz az úgy. A rendi gyűlés megválasztja a maga uralkodóját. Nem kell majd a sok kódus szavazataiért ácsingani. De tényleg, - mi értelme? A kutyát nem érdekli, mi az egyszerű nép véleménye. Nemcsak itt! Sehol sem. Az egész játék nem más, mint a demokrácia mímelése. Eljátsszák. Jók vagyunk. Törődünk veletek! -.appa.
