- Töprengtem Én már arról, milyen egyéni módon értelmezik mai politikusaink, a múltat és a jelent. Természetesen nem kivétel ez alól a házelnök úr sem. Említettem már, bizonyára még fogom is, miket hordott össze a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (2019.10.23.) Beszéde egyik részében azt fejtegette, hogy a magyarságot keletről és nyugatról is megpróbálták arra kényszeríteni, hogy feladja a másik égtájról származó kultúráját, tagadja meg gyökereit.
- Azt mondta, a magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot. Itt arra utalt a Mi nagy bajuszú urunk és képviselőink parancsolója, hogy Magyarország ezért kapta a kompország elnevezést. Teszem hozzá, nagyon helyes módon felvázolta a tudatlan egyetemi hallgatóknak, - mi a komp? Ott a nemzet közszolgálatát tanítják, de jobb, ha tudják, mi a komp igazi rendeltetése. Mozgásban lenni és összekötni a partokat, égtájakat, kultúrákat és érdekeket. Az önmagunkban bízó magyarok sorsa az „útközbeni boldogság”, örök mozgásban összekötni Keletet és Nyugatot.
- Azt is mondta: a magyarok szívesen lennének híd, az eltérő civilizációkhoz tartozó, de egymást tisztelő országok és népek mindenkinek gyümölcsöző tranzitzónája. Nyílván gyermekkori álmaiban ő sem akart komp lenni. Ez az álma meg is valósult, mert nem komp lett. Számomra olybá tűnik, hogy híd sem lett. A beszédből nem derült ki, híd vajon szeretett volna-e lenni. Van ugyan hídember című filmünk, de az nem róla szól.
- Teszem hozzá, a tranzit zóna megvalósult az ország déli részén. Nem híd formájában, hanem kerítés formájában, de ilyen apróságokon ne akadjunk már fenn. A probléma az, hogy a tranzitzónába Minket nem tisztelő népek érkeznek. Így nem lehet gyümölcsözni. Mi több, ha végig gondoljuk, akkor az unióval is azért nem gyümölcsöző a kapcsolatunk, mert nem tisztelnek Minket. Nehogy már, Mi gazsuláljunk nekik.
- Figyeljünk a mester szavaira. Ady „kompországról” beszélt, és attól óvott, hogy a magyar történelem „kompja”, ahogy nem egyszer történt, ismét eltávolodjék a nyugati parttól, és irányt váltson kelet felé. Valljuk be, az első világháború előtt egy évtizeddel ennek az aggodalomnak és óvásnak volt időszerűsége. Magyarország, amely a -’48 forradalom idején párizsi példák nyomán kereste európai helyét, amelynek irányadó szellemei, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Babits Mihály és természetesen Ady Endre is a Nyugat-Európához történő felzárkózásban látták az ország biztos jövőjének zálogát, mindig azokat az eszményeket követve, ami a francia forradalom hármas jelszava: „szabadság, egyenlőség, testvériség. Vagy a nyugati kereszténység hagyományait, amit a nyugati világ kínált nekünk.
- Mellékesen megjegyezte, a kiegyezést követő esztendők sikeres miniszterelnöke, később a Monarchia közös külügyminisztere: gróf Andrássy Gyula is pusztán azért választotta a német orientációt, mert 1849-es és további tapasztalatai félelmet keltettek benne a nagyhatalmi és terjeszkedést erőltető orosz birodalmi politika iránt. Később kiderült, ez a stratégiaváltás (a Habsburg birodalom, angol-francia orientációjával történő szakítás) vezetett el az első világháborús részvételhez, aminek eredménye a történelmi Magyarország felbomlása lett. -.appa.
