2022-07-17
A debreceni Zsuzsi vonatos (tor)túra után, tegnap egy kalandos tankolás után megjöttünk. Böszörményben akartam tankolni a Shell kútnál. Beállok a sorba. Egy alkalmazott tölti az autókat. Az előttem lévő mikrobuszhoz jön egy újsággal a sofőr, és elhajt. Ezzel is hamarabb van. Előrébb jön a kutas, és elég mérgesen kérdi: dizelt akar tankolni? Mondtam: igen. Erre ütögeti a kútoszlop oldalát. Számomra ez értelmezhetetlen volt. Erre kiabálva: nincs gázolaj. Tényleg valami írásokkal le volt ragasztva, és csak a benzines táblák voltak ott. Erre megkérdeztem: egyik oszlopnál se. Erre még jobban kiabált, és elhajtott egy széles kézmozdulattal. Azt kiabálva: itt egyáltalán nincs gázolaj! Még ha, Én lettem volna ideges, az talán érthető lett volna. De, hogy Ő? Na, mindegy, Nánáson sikeresen megtankoltam. Alig értünk haza, a fodrász telefonált, hogy mehetünk. Jó, hogy hamarabb jöttünk, mert Zsuzsi ment a sógornőjéhez száraztésztát csinálni. Jövő hónap elején megyünk Bodaszőlőre. Ott meg gyamét főznek. Ez olyan, mint a slambuc, csak fehér, mert nem raknak bele paprikát. Végeztünk a fodrásznál. Megtettünk mindent a mezőgazdaságért, de ezek szerint elmúlt a bűvös erőnk. Nem lett rossz idő. Nem kezdett esni az eső. Délutánra be volt tervezve a horgászat. Attila jó sokáig számítógépezett. Fél ötkor indultunk. Öt körül kezdtünk horgászni. Ahol szoktunk ülni, ott éppen a gubancott szüntette meg a fiatal pár. Mindkettőjüknek kapása volt, és ahogy bevágtak a két hal körbe penderítette a zsinórokat. Mondták, hogy eddig csak keszeget fogtak. Mi leültünk közelebb a zsiliphez. A K-I-ben magas víz van. Beigazolódott a feltételezésem, hogy a töltésen szivárog át a víz, és nem belvíz jön az érbe. Szoktak szivárgó csatornákat építeni, van az átkötő mellett is, de az ki szokott száradni. Abban ezek szerint benne van az agyag mag, ami vízzáróvá teszi a töltést. Ezen a helyen, ahol letelepedtünk, egy húsz centivel mélyebb a víz. Persze itt is leszedtem a békalencsét a vízfelszínről. Attila a 4,1 méteres gyűrűssel, Én az ötös bolóval négy tagra kihúzva pecáztam. Attila nagyon belendült a halfogásba. Mondtam megpucolom, és főzök olajos halat. Végül fogott 40 db, 60 deka halat. Zömében vörösszárnyút. Volt benne néhány bodorka. Ezen kívül fogott egy 12 dekás e.kárászt. Ha a 60-ból kivonjátok a kárász súlyát el tudjátok képzelni mekkorák voltak a keszegek. Én egy ideig próbálkoztam a májkrémes kenyérgalacsinnal. Lelopkodták. Ráálltam a csontira, majd később a giliszta-csonti kombinációra. Odakeveredett egy szép nagy kecskebéka. Azzal szórakozott, hogy az úszóinkat próbálta bekapni. Az első jó kapásom akkor volt, amikor azt néztem, az Attila úszójával, mit művel a béka. Akkor éreztem, hogy megütötte a spiccet valami. 24 vegyes halat fogtam. Főleg vörösszárnyút, pár bodorka, és öt kis törpe, A nagyobbját ropogósra sütve, lapjára sült krumplival megettük ebédre. A szalma krumplitól csuklok, vagy rengeteg majonézt kellene hozzá ennem. Őszintén szólva, a lapjára sütött krumplinak az íze is jobb. Az apróságokon kívül fogtam 8 e.kárászt, 1,15 kg súlyban. Ezt csak így nagyon halványan írom. Attila egyből megszólna, hogy tömeg, apa. Ezen kívül sok halat nem fogtunk meg (szerencsére). Így is voltak olyanok, amik nem érték el az egy dekát. Nem tudom miféle szúnyog csípett meg, megint. A jobb vállam, hátul viszket veszettül, és megduzzadt. Megyünk ma is, de egyelőre erősen süt a nap. -.appa.
