Na, meg ne ijeggyetek mán. Minden Szilveszter megvót tartva, annak rengye-móggya szerint. Csak ez a vers nem került fel a blogra. (Eddig).

(Szilveszteri) Házibuli

(ami, nem folytatódott)

Ahogy, akkor ott táncoltál,

tekinteteket vonzottál.

Emlékszem. Csípőd, kéjesen ring.

(És én, megkívántalak megint).

Mondom megint. Hányadszor? Félelmetes. 

Megint nem kaplak meg. (ez természetes)

Szilveszter volt. Emléke, ma is csodás álom.

Olykor rágondolok, és újra visszavágyom.

Látjátok? Milyen balga is az ember.

Hisz újra, és újra, álmodozni mer.

De, ki álmodni se mer! Mit hoz majd a sorsa?

Új, év jön. Lesz e, életének sava, borsa?

Mikor, rád néztem. Ha, tekintetünk találkozott.

Örültem neki. Ahol Te vagy, én is ott vagyok.

Mondjátok meg. Vajon, mi törli a vágyat?  

Mindég azt éreztem, egyre csak kívánlak.

Mégis, hogy lehettem ilyen ostoba?

Azt mondtam mégis. Ne múljon el soha.

Újabb évek jöttek, meg új lányok.

Egyre szaporodtak a talányok.

Azóta, eltelt hány, meg hány szilveszter.

Gondolok rád. Összejöhetnénk egyszer.

Tudom. Az, már nem lenne olyan varázslatos.

Csak a szilveszterünk. Az, nem lenne magányos.

’-19.12.29.

                                        -.appa.