Mongyátok mán. Nőnapon ilyesmire gondolni. Sok boldogságot Nektek, de erről ennyit.

• Jó dógomba böngészgetek ide-oda. Olvasom, hogy az LMP szerint a kormánynak, a fejlesztések előtt meg kellene kérdezni az embereket arról, hogy akarnak-e kínai akkumulátorgyárakat. Hagyjátok mán. Annyi mindent megkérdez ez a kormány az emberektől. Lássátok be. Nem kérdezhet meg mindent. Másrészt. Egy kiemelt fontosságú, nemzetgazdasági érdekről úgyis csak helyeslőleg szólnának. Akkor meg minek? Elég nekik a Nemzeti konzultáció. Azt se érdemlik meg. Sokan nem küldik vissza.
• Honnan lesz ennyi akkumulátor gyári munkás? Lesz. Nem a Ti dógotok. Megint emeljük majd a nyugdíjkorhatárt. Szükséges, hiszen azt írják emberi életkor egyre magasabb. Sokan megélik a nyugdíjkorhatárt. Jó kedvben, bőségben. A jókedv, nem egy, ihaj-csuhaj, sose halunk meg. Ne anyagi bőségre gondoljatok. Gond, baj, betegség adódik bőven.
• Felmerül a kérdés. Az államok miért emelik világszerte a nyugdíjkorhatárokat? Ne nézzük a törökök példáját. Ők pont eltörölték a nyugdíjkorhatárt. A kormányok arra törekszenek, hogy a várhatóan növekvő élettartam, ne a nyugdíjkor idejét növelje. Azt az időt szeretnék növelni, amit aktív dolgozóként, és főleg járulékfizetőként élnek az emberek. Így gazdaságosabb.
• Vagyis a kormányoknak pénz kell. Egyre több pénz. Nem szociális jólétre, hanem éppen ellenkezőjére. Háborúra. Mindeközben a társadalom rétegei között nyílik az olló, és sosem tapasztalt szélességű szakadék keletkezik. Az uralkodók és az alattvalók, a szegények és a gazdagok, a tanultak és a tanulatlanok, tudatlanok között. A pénzhajszában meggyötört emberek elfásulnak, kiégnek. Megszűnnek a tartalmas emberi kapcsolatok. De ez nem gond. A hiányt, ügyesen pótolják sok-sok informatikai szolgáltatással. Ebből hatalmas kínálat áll rendelkezésre. Egyébként meg a tömegtermelés szemetjét, a globális szabad kereskedelem zúdítja a nyakunkba. A tömegtermelés tömegfogyasztást generál, a reklámok segítségével. Egyenes következmény, egy rossz minőségű élet, ami átragad már a felcseperedőkre is. A gyermeki lélek megérzi, hogy a családon belül valami nem stimmel. Arról még nem is szóltam, az emberek hitelből fedezett kiadásokat vesznek a nyakukba. Oka. Ők kevesebbet fogyasztanak, mint amennyit reklámok alapján fogyasztaniuk kellene. A pénz azért van, hogy élvezze az ember. Csakhogy, nem mindenki teheti meg, nyomtatnak bőven.
• Azt azért látjuk, hogy a mondás ellenére hatalmas harácsolás zajlik. Azt gondolom, hogy amiket fennebb felsoroltam, azokat a körülményeket, még azok sem ítélhetik jónak, akik úgymond, élvezik a pénzüket. Az a szerencsés kisebbség, amelyik a pénzzel rendelkező halmazhoz tartozik, még ők is megtapasztalják, hogy nem lehet mindent a pénzükkel elintézni. Persze, a szomorú tapasztalatokat nem itthon kell megélniük. Itt minden jelző nekik áll, egy nertársi rendszerben ez elfogadott.
• Egyszer be kellene látni, hogy a Föld szerte megjelenő nyomorúság szükségszerűen következik, abból a téves gazdasági koncepcióból, ami erőlteti növekedést, mintha az lenne a gazdaság motorja. Pedig nem az. A kierőltetett pazarló fogyasztás rendszere, pazarolja a természeti- környezetet értékeket. Tegyem hozzá, természetesen magát az embert is. Látnunk kellene, hogy az emberiség számára nincsenek korlátlan lehetőségek. Egyre nagyobb képtelenségekbe hajszoljuk magunkat, pedig előbb-utóbb be kellene látni, nem szabadna hagyni, hogy a harácsolás vágya győzedelmeskedjen a józanész felett. De hát beszélhetek Én nektek. -.appa.