- Ott tartottam, hogy a kapitalizmus, részben alkalmazta a tervgazdálkodást. Mellette, több olyan juttatást alkalmaztak, amit Mi, itt a szocializmus építése közben irigykedve néztünk. Mikor aztán kapitalista kezekbe kezdtek kerülni a gyárak, csodálkoztunk azon, hogy névre szóló felirattal rendelkeznek a munkaruhák. Azon még inkább, hogy mennyi juttatást adnak a cégek. Ennek egyike volt a munkaerő átcsábítása. Semmit sem ért már, a vállalathoz való hűség. Nem volt a megítélésben rangja annak, - Ki mennyit dolgozott egy helyen. A fiatalabbak, mentek egyik munkahelyről a másikra, egyre több fizetésért. Ugyanez történt a vezetőkkel is. Aminek meg lett az eredménye. A vezetők nem értettek ahhoz a gyártáshoz, amit irányítaniuk kellett. A kétezres évekre beérett az a felfogás, hogy a vezető feladata az volt, hogy az utasítást végrehajtsa. Ugyan ott voltunk, mint a szocializmus alapja lerakásának, az idején. Csak itt nem azt mondták: elvtársam! – nem nyitok vitát, ezt nem megvitatni kell, hanem végrehajtani. Persze változott a világ. Nem volt elvtársam, és a vitanyitás sem került emlegetésre. A renitens vezetőt átették máshelyre, vagy kirúgták. Kezdték lebontani, azt a szociális hálót, amit eleinte építettek. Csökkentek a prémiumok, és a juttatások. Persze voltak még családi napok. Közösségi pénzek. Nagy karácsonyi bulik, de erősen veszegettek vissza belőle. Míg aztán hála kovidnak, minden közösségi rendezvény megszűnt. Megszűntek a nyugdíjas bulik, mi több az ajándékok értékét is csökkentették.
- Az a kis szocializmus jólét, amit adtak egy ideig, azt elkezdték megszüntetni. Prémiumok, és jutalmak maradtak. Már csak azért is, mert a főnökség többszörösét kapta, mint egy sima dolgozó. Igazából, a valahonnan történő vállalati távirányítás irracionális gazdálkodást eredményezett, egyre kuszább következményekkel. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy alapvetően az volt a hiba, hogy a közgazdaságtan nem alkalmazkodott az ipari társadalom körülményeihez. A közgazdaságtan azokat a sémákat próbálta ráhúzni a napi helyzetre, ami a feudalizmusból való kiváláskor bevált. Nem vették figyelembe, hogy a társadalom másképpen működik. A bankárok megérezve, hogy pénz halmozódik fel, megpróbáltak minél nagyobb szeleteket kihasítani, a burzsoá tortából. Azt gondolom a fő baj manapság is ez. A közgazdaságtan nem képes a mai korra megfelelően reagálni. Válságokat generálnak, de azokra rossz válaszokat, és megoldásokat adnak. Mi több, erőltetnek. Ismét csak azt mondom, a mániákus gazdasági növekedés erőltetése elhibázott. Ez többször bebizonyosodott, de a bankárok a pénz kihelyezésből tudnak nagy pénzt szerezni. Ezért erőltetik, hogy mind a vállalatok, mind a magánszemélyek vegyenek fel hitelt. A növekedésben van a jövő. E helyett egy ész-szerű koncepció alapján kellene megszervezni a termelést, és az értékesítést. Nem a túltermelést, és piár fogásokkal a túlfogyasztást kellene erőltetni. A környezetvédelem érdekében minőségi termékeket kellene gyártani, visszafogva ez által a természeti kincsek, és erőforrások elherdálását, ami az emberiség jövője szempontjából fontos lenne. Mert lehet itt illúziókban ringatni az emberiséget. Hozunk nyersanyagot a Holdról. A Marsról. Csakhogy ezek a rablógazdálkodáshoz társítható gyarmatosítások, belátható időn belül nem fognak megvalósulni. -.appa.
