appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Különböző dógok, amik… 172/2022 (11.07.) töprengés

2022. november 07. 06:49 - appasztorik

  • Akkor először is, egy -.appai lárma. Milyen egyszerű a magyar kormány okoskodása: boldog, ki nem ismeri a jót, mert így nem is óhajthatja. Nem lehet véletlen, hogy Nagy favoritjuk Széchenyi István. Tőle van az idézet.
  • Jut eszembe, a Mi nagyon szentéletű Kormányunkkal kapcsolatban. Cselekszenek a szentélet hevében. A Mindszentyneum avatásáról jutott eszembe. Mondok magamban, megnézem már József testvérüket. Hát hajjátok? Körberakva mikrofonnal. Tartotta kezében, és nézte azt az A4-es lapot. Legnagyobb meglepetésemre, alig tudta felolvasni a beszédét. Nem akart hinni a szemének?
  • Hajjátok, ha szegény Mindszenthy ezt megérhette vóna. Ne, kiáltsátok kórusba: de, nem érte meg -.appa. Tudom jól, de ha megérte volna, hogy ez az álszent képmutató kormány, és sleppje milyen profi módon szemrebbenés nélkül olvassa fel a szövegeket. Sokat tanulhatott volna Tőlük. Milyen boldog lett volna.
  • Hát most hirtelen, a jutott eszembe (ahogy Zsófika mondta). Akkor tán a boldoggá avatással sem kellett volna ennyit várni. Nehogy tévedésbe essetek. Zsófika nem a boldoggá avatással kapcsolatban mondott valamit. Azzal kapcsolatban, majd Én mondok. Ő, az „a jutott eszembe” formulát használta. Szerintem ez, tök jó. Nem véletlen, hogy mondtam már ilyet.
  • Na, igen. A boldoggá avatással kapcsolatban tettem ígéretet. Szó nincs róla, hogy Én egyszerű haladó bármit is tehetnék az érdekében. Nem vagyok katolikus. Majdnem büszkélkedtem, hogy én református vagyok. De nem tehetem, a reformátusok nem hívtak meg a népszámlási kampányukba, pedig biztosan ócsóbban megcsináltam volna, mint a többiek. Ja! Amúgy meg, kiiratkoztam a reformátusvallásból. Elolvastam, miket fogadtam meg, amikor konfirmáltam. Abból Én, szinte semmit sem tartottam meg. Tudom, többen vannak így. De Én, fel is vállaltam, hogy nem vagyok méltó arra, hogy reformátusnak nevezzem magam, vagy annak nevezzenek.
  • Ja! Még nem is mondtam. Mindszenthy hamarabb is boldog lehetett volna. Nem abban az értelemben, hogy a Mi nagyon keresztény vezéreinket megismeri. Nem bizony. Amennyiben vértanúhalált hal, akkor nem kellett volna igazolni, hogy a közben járásával valami természetfeletti dolog történt. Mondjuk, a hozzáimádkozó érdekében véghezvitt valami csodát. De Ő, nem a vértanúság útját választotta. Szenvedett a nyilasok börtönében. Kínozták az AVH börtönében. Mindszenthy 1956. november 4.-én az amerikai követségen talál menedéket, holott a követségek a nemzetközi jog értelmében nem adhattak volna menedékjogot. Szóval, a mindenható, nem a vértanúság útját szánta Neki. Hosszú ott léte, kezdett az amcsiknak terhessé válni. Ezért hosszas egyeztetések után, 1971. szeptember 28.-án Bécsbe menekítik. Ott halt meg 83 évesen. -.appa.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4617972140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása