Előszóban annyit, a leveled akkor is végig olvastam volna, ha tovább folytattad volna sivár lelkiéletem elmaradottságának boncolgatását. Tisztában vagyok vele, hogy sok jó szándékú ember van, aki segíteni akar Nekem. Tudja, mit kellene csinálnom! Én meg, balfék módon. Teszem, amit jónak látok. Ne akadj ki semmin, amit írtam. Azokon se, amiket most írok. Semmiféle ellenséges szándék nem vezet. Gondolok dolgokat a történésekről, a világról, és azt gondoltam vagyunk olyan nexusban, hogy megoszthatom Veled. Tökéletes időpocsékolás, amit csinálok, hiszen tudom, - semmi értelme. Ugyan ez vonatkozik arra is, hogy verseket irkálok. Novelláim is hiábavalóságok. Dacára annak, hogy formailag egyedül állóak, a világirodalomban. Egyszer egy pályázatra beadtam. A zsűri elnöke azt mondta, nem bírálták, mert nem felelt meg, a novella követelményeinek. Hát megfelelt a novella kritériumainak! Komolyan. Nem azért, mert olyan okos vagyok. Elolvastam a novella kritériumait. A zsűri elnök sem tudta, de Ő nem olvasta el. De nem foglalkoztam vele. A helyesírásnak nem felelt meg, valamint a mondatok vesszőkkel történő tagozódásának. A Prédikátornak nagyon igaza van. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Hozzáteszem, a víz alatt is (mivel szeretek horgászni). Tölthetném az irkálás, meg az olvasás helyett mással is az időmet. A tévét, sok éve kiköttettem. Minden egyéb is hiábavalóság. Ráadásul, kocsmázni drága, de a pandémia miatt nincs is nyitva. (Hétfőtől újabb szigorításokat vezetnek be). Szóval olvasgattam, és írogattam, ami eszembe jutott. Mindezt most a nyakadba zúdítottam. Még valami. Szerintem, az ember ugyanolyan tudatlan, gyámoltalan, mint a Paradicsomban volt. Többször vetődött fel, hogy a lélek örök. Az lehet örök. Kétlem, de azt el tudom gondolni. Azt viszont nem, hogy új fizikális testbe kerülve. Az a lélek, ami az Enyém volt, bármit is hasznosíthat az Én életemből. Itt nyugodtan beleveszem, azt is, amit a hinduizmus mond. Tehát nem hiszem, hogy tanítómmal átbeszéljük az életem során elkövetett hibákat, és újjászületve nem követem el azokat újra. Miközben a tan szerint, ezekre az új testben már nem emlékszem. Minek akkor ezzel foglalkozni? – a megszületés előtt. Egyszer egy lélekelemző írásban, azt olvastam, hogy Én, egy nagyon öreg, nagyon tapasztalt lélek vagyok. Lehet, ettől van a dolog. Hiszen, az ilyen tapasztalt lélek már csak akkor születik újjá, ha akarja. Akkor segíti az embereket. Ők tanítók, gyógyítók. Ilyenek Európában nincsenek. Így aztán nem is kell majd visszatérnem.  Csak megoldottam, hogy ne kelljen semmit se tennem. Vess meg érte, ha akarsz. A világ nagyon jól elvan, a nélkül, hogy Én bármit is tennék. -.appa.