- Vannak híres emberek, akiknek vannak híres mondásai. Sok mindent tulajdonítanak Leninnek, Einsteinnek, és Ő szentségének, a Dalai Lámának. Úgy van ez, hogy jobban elhiszik, ha valamék hírességre hivatkoznak. A következő idézetet Carl Jung szájába adták: „gondolkodni bonyolult folyamat, ezért a legtöbben csak ítélkezni képesek”. Bólogathatunk is, bizony mennyire így van ez. Próbáltam gondolkozni, hát nem egyszerű! Csakhogy, azok alapján, amik az ezt megelőző írásokban felvetődtek azt mondhatjuk, a gondolkodás nem azonosítható a lassú, mentális folyamatokkal. Zömében a gondolkodás nem az elmélkedő (reflexív), tudatos gondolkodásból (második rendszer) származik. Megbeszéltük ugye, hogy nem volt idő faszénnel megírni (azon az apróságon ne akadjunk fenn, hogy nem tudtak írni), hogy mi szól a döntés mellett, vagy ellen. Ha, nem cselekedtél időben széttéptek a vadak, vagy a többiek agyonvertek. Akkor viszont a gondolkodás az első rendszerből származik, ami kategorikus. Ebből az következik, hogy alapjában véve, a gondolkodásnak a természete az „ítélkezés”. Vagyis a híres embernek tulajdonított híres mondás (esetünkben Jung) jól hangzik, de nem feltétlenül igaz.
- Ennek előnye, hogy az elmében gyorsan lejátszódó határozott (kategorizációs) folyamatok eredményeképpen hatékonyan tudjuk ellenőrzésünk alávonni környezetünket, ezáltal gyorsan igazodunk el a világban. Ebben benne van a tévedés lehetősége. A besorolásban, amikor kategorizálunk túlértékelhetünk, vagy alulértékelhetünk, embereket, történéseket.
- A gyors kategorizálás további hátránya még, hogy gyorsan bekerülnek a társadalomban elterjedt, történelmi és társadalmi okokra visszavezethető előítéletek. Ezek kialakulása véletlenszerű, ennek következtében sok esetben igazságtalan. Felmerül a kérdés: miért vannak bennünk előítéletek? Egyszerű a válasz. A környezet kultúrája tartalmazza. Magában hordozza, és nagyon hatékonyan adja át, szinte láthatatlanul, a környezetének. Egy ötéves gyereknek például már egyértelmű szellemi beállítottsága van a környezetében élő különböző csoportokkal kapcsolatban. Erre nem tanítja senki a gyereket. Ez kialakul náluk a megfigyelés, és utánzás által. Egyszerűen elsajátítják szüleik beszélgetéseiből, és a viselkedésükből.
- Mondom a saját példám. Anyám, apám Kenézlőről származott. Az ottani lakosság jó kapcsolatban élt a zsidókkal. Mikor arra került a sor bújtatták is Őket. Sátoraljaújhelyen, a szomszédunkban Ánczig Sanyi bácsi lakott a bátyjával, Ök megjárták Auschwitz-ot. Gyakran engedték be a cigánygyerekeket eprészni. Nyaranta jött, az unokaöccsük, akivel együtt futballoztunk. Szóval Mi jól elvoltunk a zsidókkal. Anyósom nem szerette Őket, de ez jellemző volt a településre. Apósom apja, zsidótól vett át mészárszéket. Később derült ki, hogy tetemes adósággal. Mire megjött volna a kormány mentőcsomagja, édesapja meghalt. Házukat elárverezték, és fedél nélkül maradtak. Nem hiszem, hogy az édesanyjuktól, vagy a rokonságtól jót hallottak volna zsidókról. -.appa.
