- Most megint belekezdek. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet befejezni. Mivel az idő nem létezik, így van rá idő bőven. J Itt arra szeretnék utalni, hogy szó volt régebben az okságról, sokáig lehet erről beszélgetni. Annak idején, azt tanultuk: Substantia causa sui. Ami, azt jelenti, hogy a világ önmaga oka. A causa sui, latin kifejezés jelenti, hogy önmagának oka. Az általam citált formában, materialista tartalommal bír. A causa sui szókapcsolattal teológiai, vallásfilozófiai, és metafizikai szövegekben is találkozhatunk. Az esetek többségében Istenre utal. A gondolkodók közül sokan jutottak arra a következtetésre, mi szerint Isten az első ok. Ebben az értelemben Isten önmagának oka, tehát causa sui. Isten nevéből következik, hogy ő maga hozta létre saját magát, vagyis Isten lényege megelőzte, a létezését. A causa sui fogalom, a kozmológiai istenérvekben is megtalálható. Ez a gondolatmenet azért praktikus, mármint hogy Isten az első ok, mert így elkerülhető egy végtelen oksági láncolat. Önmaga oka, oszt kész. A filozófusok közül Arisztotelész volt az elsők egyike, aki Istent az első okként határozta meg. Később a középkorban, és az újkorban is többen átvették ezt a megközelítést. (Szent Tamás, Spinoza, Schelling). Ez meghagyja számunkra, azt az értelmezést, amely szerint egy dolog, egy másik dolgot előidézhet. Tehát, Isten megvan, és onnantól Ő az ok. Emlékezzünk csak gyermekkorunkra: mi volt előbb? – a tyúk, vagy a tojás. A modern fizika azt mondhatja nekünk: az ok-okozati összefüggés az univerzumok alapvető meghatározója, és nem az idő. Így megközelítve az egészet, azt mondhatjuk, hogy a világ keletkezésének pillanatától, a történéseknek, és a cselekvéseknek is oksági értelmezése van.
- Na, itt most teszek egy kis kitérőt. Szoktam, - miért lenne ez másképp most? Jön, egy kis filozófiatörténet. Kétségtelen, hogy Istent első okként, és ez által önmaga okaként való elfogadása, manapság is egy olyan eszme, amely megkerülhetetlen a vallással foglalkozó gondolkodók számára. Itt feltétlen meg kell említenem, Bertrand Russell nevét (1872–1970). Miért is? Ugyanis Russel volt az, aki Isten első okként való elfogadásának egyik legjelentősebb ellenzőjeként jelent meg. Egy 1927-ben tartott előadásában foglalkozott a témával. Russel úgy vélte, az is elgondolható, hogy a világ létrejöttének semmilyen oka nem volt. Russell ezzel kapcsolatban azt mondta: logikailag nem ellentmondásos az sem, ha azt állítjuk, hogy a világ öröktől fogva létezik. Felvetődött a sokat előkerülő kérdés is. Ha feltételezzük, hogy Isten a világ létezésének oka, ki teremtette Istent. -.appa.
