- Közreadom, amíg rám nem romlik a sok jegyzet. Ez még a kovid kezdetekor került lejegyzésre. Előzménye, hogy az arab férj hazautazott, az édesanyja betegsége miatt. Nem engedték vissza Magyarországra a feleségéhez, és a gyermekeihez. Nagyon jó vers született belőle. Azt írtam. Szomorú történet. Vigasztaló, hogy vártok. Hogy újra egyesülhessen a család. Amit ezután következett az nem volt vigasztaló, de igaz lett. Azt írtam: A kovidnak nem lesz egyhamar vége. Elhúzzák pár évig, mint azt a többi pénzügyi válsággal tették. Nem emlékszem, - ezt miért írtam? Ha ez vigasztal? Már miért tenné? A következőkről viszont azt gondolom, még mindég időszerű. A Mi hazánk, demokratikus, és egyenlő mércével méri az embereket. Nemre, vallásra, és bőrszínre való tekintet nélkül, semmibe veszi azokat, akik nem rendelkeznek sok pénzzel.
- Azt gondolom, a következő sorok a Szájer ügy kapcsán lettek leírva. Míg ki nem derül a dolog, addig bármi belefér az Ő politikai közösségük értékrendjébe. Eddig is gyanítottuk, de most a legmagasabb helyről, a nemzetvezető sámán részéről történt kinyilatkoztatás.
- Poetos ismerőseim közül többen mondták, hogy szkeptikus vagyok. Mentegetésem érdekében, azt mondtam. Nem ez a helyzet. Én realista vagyok. Azt mondhatjuk, ha valaki (egy adott elmélet, vagy beszélgetéssel kapcsolatban) realista, az úgy vélekedik, hogy az elmélet mondatai (1) igazak, vagy (2) hamisak.
- Előtérbe kerül egy probléma. Be kell látni, mi több beismerni, hogy a világban vannak olyan lehetőségek, melyek (egyelőre) nem bizonyíthatóak, és nem is cáfolhatóak kísérletileg. Nincs más választásunk, mint bevallani, hogy vannak elképzeléseink, de igazából nem tudjuk, milyen a világ. Ebben az a félelmetes, hogy egyszerűen nincs indok elutasítani semmiféle különös elképzelést, mint lehetőséget. Lehetnek sárkányok, démonok, boszorkányok. A konteók is igazak lehetnek, melyekben rejtélyes erők, a kitudja milyen titokzatos célok elérése érdekében egymással szövetkeznek.
- Az embernek, az embereknek gyakran hiányoznak valamik. Hiányolhatnak olyan dolgot is, amit Ők tettek el valahová. Sokszor hibáztatunk másokat. Egy hölgytől hallottam, miután elvált: pedig rápazaroltam a legszebb éveimet. Lám csak. Itt, az idő lett tárgyiasítva. Mégpedig oly módon, mintha az idő, egy létező, kézzel fogható dolog lenne. Gondoljuk végig. Az elfecsérelt idők, elszalasztott lehetőségek, a legtöbbször nem mások miatt vesznek el, mennek kárba. Vastagon benne vagyunk Mi is. Azt gondolom, ez számunkra, egy nagyon kényelmes megoldás. Elégedetlenségünket, saját hibáink kivetíthetjük másokra. A körülmények miatt, mások miatt történtek úgy a dolgok, ahogy történtek. Megnyugtató, hogy sosem hibázunk. Ha napjainkra vetítjük ki, akkor Brüsszel, meg az Ukrán háború a hibás. -.appa.
