Mindjárt ¾ 1 van. Az első gondolatom az volt, hogy még sincs izomlázam. Tegnap este pedig megmasszíroztam a jobb karom felsőizmát. Azt hittem reggel arra ébredek majd, hogy fáj. Mondjuk, reggel még fájhat. Leginkább az ülőgumóim fájnak. Máskor vinnem kellene magammal, valami párnafélét a csónakba, amit a deszkára teszek. Miért csónakázgattam négy órácskát? Elengedtem a dugót a Nyugati-főcsatornán. Sikerült is kábé 80 %-át. Ez bizonyára nem érdekes számotokra, hisz ez horgászati szempontból érdekes, hogy be lehessen vetni a készségeket. Felmerülhet bennetek a kérdés, - miből áll össze egy ilyen dugó? Főleg nádból. A nádat úgy képzeljétek el, hogy elszáradt nád, ami lebeg a vízen. Ez a zöm. Később ezek eléggé átnedvesedve, elsüllyednek. Több nádgyökér csomó volt benne. Átmérőben olyan 40 centis, a hossza cirka méter húsz. Azt gondolom, ezek a tavalyi kotrás maradványai. Érdekessége, hogy ebből méter magas 15-20 szálból álló nádas nőtt. Több vízparti növény is megeredt, és szépen zöldellt a dugóban. Volt benne néhány méter hosszú rönk fa. Lövésem nincs, hogy kerültek ide. A zsilipen nem jöhetett át a Tisza felől. Volt egy 5 méter hosszúságú nádszál. A vastagabb része, lehetett 8 centi körüli. Ez valami dísznádból származhat. Levelei nem voltak. Egy őzike is lebegett az uszadékban. Tavasszal kettő volt, amikor a dugó a híd felett állt. Tavaly tavasszal vaddisznó volt benne. Miért áll meg az uszadék? A csatornán, a kis fesztáv ellenére lába van a hídnak. E mellé, a keresztmetszet is leszűkül. A gátőr megbontja a dogót, és elengedi az uszadékot. Egy szép nagy pontyot is elengedtem. Nem a mostani állapotában szép, hanem mikor még vígan úszkált. Olyan 4-5 kilós lehetett. Természetesen műanyaghulladék is volt benne jócskán. Flakonok, petpalackok, és csontis dobozok. A műveletet úgy kezdtem, hogy átjárót nyitottam a túloldalon. Ott volt kevésbé összetömörödve a sok szemét. Mire leértem a dugó aljára, akkorra jókora alszél kerekedett. Ez, be is zárta a nyiladék alját. Két helyen fentebb is. Az egyik helyen egy nagy, élő nádcsomóval. Nehezítette a bontást az alszél. Amíg két-három nádszál takarta egymást, addig nem indult el a leválasztott rész. Azt is említsem meg, hogy a célszerszám nem vágta el a 3 méter hosszúságú lebegő nádszálakat. Addig cibáltam, amíg el nem törtek, és „V” alakot nem vettek fel. Szóval így mulattam az időt, míg úgy nem döntöttem, hogy visszamegyek a stéghez. Félötre haza akartam érni. Bepakolok a kocsiba. Elfordítom az indító kulcsot, és semmi. Rajta hagytam a világítást. Lezártam a kocsit, és átmentem a túloldalra. Éppen jött egy autó. Intek neki. Lassít is. Látom, hogy a tetején megkülönböztető jelzés adására szolgáló berendezés van. Az oldalán Büntetés végrehajtás felírat. Kérdezték miben segíthetnek. Mondom, hogy jártam a világítással, és még mobil sincs nálam, mert a töltőn maradt. Elhoztak Vasváriban addig a pontig, amíg a GPS nem mondta, hogy hol kell Tiszalök felé kanyarodni. Sajnos a masina tudta a rövidebb utat, és így nem a városközpontban szálltam ki. Elnyargaltam Sanyi barátomhoz. Hazavitt. Magamhoz vettem a bankkártyát és a telefont. Szóltam az autós boltnak, hogy akku kellene. Megjött Attila is. Nagyjából ecseteltem a helyzetet. Indultunk az akkumulátorért. Mondja Józsi, bal pozitívos kell a Lada Nivába. Ha az kell, akkor az kell. Jóval drágább, de mindegy. Irány a Nyugati-főcsatorna, ahol a polgári híd után ott várt a Niva. Alig tudtuk, odacibálni a kábelt. Kiderült, hogy ebbe a Nivába jobb pozitívos akku kell. A beszerelés után Sanyi haza indult. Én is, azzal a különbséggel, hogy Én hatvannal. Ugyanis, akkor a legkisebb a fogyasztás.  -.appa.