- Nem erről kellene szólnia, mondandómnak, a csendes szombaton. Elmondják helyettem mások. A múltkoriban töprengtem a bérről. Érdemes megvizsgálni, a bérnövekedés és a vásárlóerő viszonyát. Gondoljátok végig. Emeli a kormány a béreket, ami látható is marad, ha sikerül a reálbérekben emelkedést elérni. A magasabb jövedelem több termék, több szolgáltatás elérését teszi lehetővé. Igaz, ez a régiós szomszédjainkhoz viszonyítva nem kiemelkedő. A cseheknél és a lengyeleknél a jobb módú rétegek életszínvonala sokkal meredekebben javult, mint idehaza. A Mi bérnövekedésünk uniós szinten sem tekinthető kiemelkedőnek. Az elmúlt évek során nálunk, a társadalom felső harmada tudott feljebb kerülni az európai jövedelmi rangsorokon. Ezzel az emelkedéssel, a leggazdagabb magyarjaink az olasz és spanyol középső rétegeket előzték meg. A többi réteg helyzete különösebben nem változott a jövedelmi ranglétrán. Tehát az elmúlt időszak életszínvonal-javulása nem volt jobb, mint más európai országoké. Ennek okai. A jobb keresetűeknek kedvezőbb az adó- és családpolitikája. Olyan munkahelyeket támogattak, ahol alacsony a hozzáadott érték. A közmunkaprogram. Az oktatás sokat vitatott reformjai. Nem utolsósorban, a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékvesztése is, az életszínvonal emelkedés ellen hatott. Ehhez jön, hogy 2008 óta töretlenül gyengül a forint. Az elmúlt pár évben még sikerült gyorsítani rajta. Ebben politikai szándék is van. A bennfentesek, az adok-veszek trükkel szép haszonhoz jutnak. Így jövedelmünk értékét tovább rontotta a forint, euró árfolyam viszony. A bérköltségeket mérsékelve korrigáltak a gazdaságon. Ennek ára volt. A forintalapú keresetek az eredeti uniós országok fizetéseihez képest leértékelődtek. Védjegyünk, és büszkeségünk az olcsó munkaerő bére jelentősen csökkent.
- Háború van a szomszédunkban. Európában élelmiszerhiány nem valószínű. Be kellene osztani a termőterületeket. Európa mezőgazdasági területeinek hetven százalékán takarmánytermesztés történik, haszonállatoknak. E miatt szorulunk importra. Át kellene gondolni, hogy mindennap húst együnk e. Ez termőföldpazarlás, környezetvédelmi szempontból is. Pazarlás, és környezetszennyezés, hogy az élelmiszereink harminc százalékát szemétbe dobjuk. Fogyasztói társadalomban élünk, aminek nem érdeke javak hatékony hasznosítása. A gyártás során, az élelmiszerek magas fokú feldolgozottsága, nagy pazarlást jelent. Azzal, hogy az ételeket a kukába dobáljuk ki, a ráfordított energiát is pazaroljuk. A környezetet is terheljük, hisz az élelem az szerves anyag. Egyszerűen csökkenteni kell, az élelmiszer pazarlást, és nem a termőterületeket növelni. A minél nagyobb területek termelésbe vonása, a még nagyobb pazarlásra ösztönöz. Varázsszó most, a fenntarthatóság. Amit írtam, a pazarlás fenntarthatóságát szolgálja. Ez, a termelők, és az élelmiszeripar érdeke. -.appa.
