Tükröződésféleség
Magamat néztem, - de mit mondhatok?
Az ott, valahogy már nem Én vagyok.
Ez az egész, hogy is lehet?
Nem csal elő emlékeket.
Mondják. Fejlődik az ember,
ha bátor, és tenni is mer.
Több tudásra tesz szert.
Látom azt, aki valaha voltam.
Lám csak. Mára, idáig satnyultam,
miközben a jövőért ágaskodva nyúltam.
Igyekezetemben, kihullott kezemből a múltam.
Isten! Hidd el, hogy Én is várlak.
Ne higgy a hazug világnak.
Nem! Nem fordítottam hátat a Mennyországnak,
csak ennek a sok képmutató ostobának.
A szebbjövőt ígérő, önfényező mának.
Legyen itt, a Poet-osoknak is egy intelem.
Hiszen Ti ismertek. Lehet, hogy nincs is hitem.
Valami jelfélére, - tán csodára várva,
egyre többet gondolok a Bibliára.
Belőle semmit nem idézek, mert úgyis csak kiemelnétek.
-’21.09.05. Visszaküldte a Poet 7.-én 7,25-kor.
Eredetileg az volt írva:
Nem! Nem fordítottam hátat a Mennyországnak,
csak ennek a sok képmutató ostobának.
A szebbjövőt ígérő, képmutató mának.
Erre Én ma. –’22.02.16,-án, kicseréltem egy szót.
Így olvasható most:
Nem! Nem fordítottam hátat a Mennyországnak,
csak ennek a sok képmutató ostobának.
A szebbjövőt ígérő, önfényező mának.
Sokallottam a két képmutatást. Na, nem mintha nem lenne sok képmutatás a világban. Gondoljatok bele. Mennyi van, itt a Földön? Mennyi van akkor az univerzumban? Jobb nem tudni. -.appa.
