Ez nem jövőbe látás. Még tavalyi történet. Az egész úgy kezdődött, hogy megírtam a fogásokat, és érdeklődtem: a múlt héten emlegetett Attila, hogy vajon az idén sikerült e kijutnod, horgászni. Mondtam, ott a környéketeken vannak tavak (Apagy, Levelek). Ezek után kaptuk a bíztatást. Az idén még nem horgásztam, szombatonként is dolgozom. A járvány után menetesebb, mint gondoltam. Sok a gondozott beteg, akit nem halasztok. De a horgászatnak is eljön a sora. Nektek addig jó fogást. Május 25.-én történt az alábbi eset. Kettőkor indultunk. Odamentünk, ahol szombaton voltunk. Én vittem egy régi 2,7-es teleszkópos Shakespeare alfát. Nem tudom emlékszik e rá valaki. Az a kékes színű, porcelángyűrűs textilbakelit anyagú bot. Szegénynek a végén a lezáró csavar hiányzik. Hogy miért? Nem hosszú, és nem is bonyolult történet. A garázsban a falhoz volt támasztva. Megcsúszott és a Dáciával átmentem a végén. Megsérült a végén a műanyag. Az óta a betekerendő kupak már meg sincs. Különösebben nem is zavart, hiszen a botanyagának semmi baja sem esett. Ennyi nosztalgiázás után a tárgyra térek. Nosztalgiából vittem magammal a botot. Azzal mindég fogtam halat. Hát most nem. A másik bot, amit vittem, egy 5-ös bolonyai. Bolonyainak mondjuk most, de akkor 5-ös gyűrűs volt. Ennek is megvan a maga története. 1986-ban bekerültem, az országos egyéni horgász bajnokságra. Akkor, meghívásos rendszerű volt. A csapatbajnokságon elért eredmények alapján, a szektor 1-2 helyezetteket meghívták. Lehetőségünk nyílt arra, hogy a Rozsnyai utcában a HOKÉV raktárában vásároljunk. Keresnem kellett Cseknét, és megnyílt előttem a raktár. Addig, Én még ilyet nem láttam. Régen fájt a fogam, egy hosszú gyűrűs botra. Több halam lépett meg a spiccbotról. Készítettem is egy 4 m-es gyűrűs botot. Vettem a Kelet Áruház ajtajában egy 4 –es orosz textilbakelit spiccbotot 130 forintért. Vékony saválló elektródából gyűrűket készítettem, és felbandázsoltam a botra. Természetesen egy békazáras orsótartót is kapott. Nehéz volt és túlságosan hajlékony. Jó volt arra, hogy a Kacsáson pontyokat fogjak vele, ami tovább fokozta vágyam arra, hogy kell egy gerinces hosszú bot. Így választottam ki, a mai napig használt 5 m-es Silstár Kevlar botot. Az aranygyűrűst. Jelenleg a spicctag hízlalása végett javításon van. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy kicsúszik a spicc. 35 év alatt megkophatott. Miért azt vittem? Arra gondoltam, hogy egy padkával lejjebb még nincs annyi hínár meg sulyom kezdemény. Hát van. Szerelgettem is. Megint jött a halőr, beszélgettem. Úgyhogy nem is nagyon etettem. Így aztán nem állt be a hal. Attila a 3-as spiccel akasztott valamit. Szépen ülve maradt és fárasztott. A horog szárnál hamarabb fáradt el a zsinór, mint a hal, és szakadt a zsinór. Megszerelte. A második halat akkor akasztotta, amikor a halőrök ott voltak. Felállt és elindult felém. A kárász bement a sásba. Mondtam, ne engedje oda, mert körbe megy rajta és oda lesz. Sikerült kierőltetnie. Akkor láttuk meg, hogy olyan 80-90 dekás kárász. Ekkor indult el a meder felé és hamarosan kipattant a horog. Öt körül Észak felől dörgött az ég, és elkezdett körbe jönni rajtunk a felhő. Összepakoltunk. Fél hatra megmértük a halakat. Attila fogott 30 halacskát főleg küszt. 30 deka. 7 törpét, 20 deka. Én egy db, 1 dekás küszt fogtam. Jött 9 db törpe, 46 deka. -.appa.
