Olvastam egy verset. A benne foglaltakat nem éreztem biztatásnak. Megállapítottam, nagyon jól megírt, igaz sorok. A gondolatom, megkerülhetetlenül arra mutat, hogy a jövő, a mán keresztül halad a múltba. Megyünk, nem is nagyon nézelődünk. Nem érünk rá. Lekötnek a napi gondok. Mit érdekel a táj? Majd…