Térjek hát vissza a kenyérhez, mert arról is van még mondanivalóm. Szóval, ott tartottam jövőre kell majd kipróbálnom a kenyérgyurmás etetőkosaras módszert. Na-de, ha kibírta 25 évig, akkor egy kicsit még várhat. Ennek a módszernek van egy nagy előnye. Mivel a kosárból szinte semmi sem megy ki, ezért állandó súlya van. Ez kedvez az akasztásnál. Ki lehetne próbálni önakasztós módszereknél is, mint amilyen a pikerezés, és a fíderezés. Hogy így megdicsérgettem milyen praktikus, hogy a kosárban marad a cucc, egy nem várt fordulattal élek. Ugyanis, használható a kenyérmorzsa úgyis, hogy lazán tesszük a kosárba. Ilyenkor, ahogy duzzad kijut a kosárból és a kosár környékén szóródik. Az áramlás, a halak mozgás a fellebegtet belőle a fenékről, ami a halakat táplálkozásra ösztönzi, és felveheti a csalizott horgunkat. Itt már a rezgőspiccesekben (piker, fíder) gondolkodva, azt mondom, hogy amikor a kosarunk töltjük, akkor tehetünk bele csontit. A halak lökdösik a kosarat, de a csontik mozgásukkal besegítenek abban, hogy a kenyérmorzsák hamarabb kikerüljenek a kosárból. Arra vigyázni kell, hogy az erős sodrás a horgunk környékéről lejjebb gyűjtheti össze a halakat. Ott, ahol egy gödör, egy akadó van, ami megállítja a sodródó morzsákat. Azt gondolom, megtunkolhatjuk egy kis angol morzsával is. Esetleg a dévérek kedvencével, a fluo morzsával. Ez annyiban jó, hogy nehéz és csalogató anyagként az aljzaton marad, sodródik és színével felkelti a halak érdeklődését. Így hát ki van dolgozva a módszer. Most elmesélem, honnan jött az ötlet ahhoz, hogy színes morzsákkal bolondítsuk meg a kosárban lévő kenyeret. Sok éve annak, hogy egy vasárnap délelőtt úgy gondoltam, kimegyek a Kacsás tóra horgászni. Délutános vagyok, háromra kell mennem dolgozni. Ha egyig horgászom, akkor még van időm ebédelni is. Előtte való napról kimaradt két össze maréknyi rizs. Ezt egy nájlon zacskóba szedtem és mentem is. Az akkori időnek megfelelő, hagyományos, két horgos fenekező felszerelés volt szerelve, a már akkor is öreg Shakespeare alpha botomon. Ez egyszerű és praktikus. A főzsinórhoz van kötve egy vastagabb zsinór, amin a bordás kosár csúszkált. A 30-35 centis zsinóron alul felül van egy ütköző. Az összekötés alatt 5-10 centivel van a fül, amin a felső horog van. Az ütköző szerepe elsődlegesen az, hogy a kosár ne sérthesse meg a kötéseket. A felsővel viszont szabályozhatjuk, hogy mikor akadjon a horog. Tudom Én, hogy bevágunk, de azért valljuk be, többnyire a halak akasztják meg magukat. A két 8-as számú horog devlon cipész cérnára volt kötve. Ma, már fonott zsinórra kötném. Az előke hossza (nincs új a nap alatt) 5-6 centi volt. A felső tűn, giliszta, vagy tengeri volt. Az alsó horgon puffasztott tarhonya volt. Ez a tarhonya, étkezési célokat szolgált akkoriban, és Nyíregyen is csak egy boltban lehetett kapni. A Keletin szerették a dévérek, és a busák is ezt a megoldást. Folyással szemben kellett bedobni és várni a kapást. No, ennek a szereléknek a bordás kosarába tömködtem Én a vegyes morzsával kevert rizsámat. Hogy mi lett a következménye arról majd legközelebb. -.appa.