- Az jutott eszembe megint, hogy annak idején az emberek megengedhették maguknak, hogy elmenjenek egy étterembe, esetleg sörkertbe. Szórakoztak, beszélgettek a barátaikkal. Mondhatjátok, ma is megtehetik. Igaz bemennek a gyorskajáldába. Itt vagyunk egy 10 ezer lakosú városban (rangját tekintve) és nincs egy étterem. Ez országos jelenség. Emlékszem Fehérgyarmaton a körforgalomból elfordultunk Zsarolyán felé, és cirka 100 méter után a baloldalon volt egy jó kis étterem, ahol jól főztek, és olcsó volt. Turistaként megérte betérni. Manapság, menő lett egy vendéglői ebéd, vagy vacsora. Szóval, itt vagyunk a nagy jólétben, és rendre csuknak be az éttermek. Ugyanezt mondhatjuk el a boltokról is. Vesznek át mindent a multik, és a kínaiak.
- Azon is szoktak emlékezgetni, hogy annak idején, a tehetségen és a szorgalmon múlt a továbbtanulás, az előrejutás. Így tanulhattak a mai állami, nemzeti vezetőink. Csak ezt Ők már régen elfelejtették. Igaz, akkor sokkal nehezebb helyzetben voltak az úgy nevezett osztályidegen szülők gyermekei. Teszem hozzá, nem kallódtak el. A tehetség utat talált magának. Ma, elkallódhatnak okos, ügyes gyerekek. Nem igen karolja fel Őket senki.
- Az átkosban, léteztek közösségek, szocialista brigádok. Tudom. A nagyobb cégek, ma is adnak közösségi pénzt amiből el lehet menni kirándulni. Régen, ha mentek kirándulni, vitték a családot is (ma, nem fér bele a keretbe). Aztán. Kalákában építkeztek. Ma, ezt az építkezést nem engedhetik meg, az előírások miatt. Olyan dokumentációt igényel az építkezés, hogy ne lehessen segíteni. Másrészt, ha valaki (nem családtag) odamegy segíteni, akkor jogalap nélkül gazdagodik.
- Sokan nosztalgiáznak, hogy esténként még nyüzsögtek az emberek az utcán. Betértek az étterembe. Moziba mentek. Ezek megszűntek. Említettem. Nincsenek éttermek. Sőt mozik sincsenek. Emlékszem a nyolcvanas évek elején, vagy közepe táján nyaraltunk Vaján. Onnan gondolom, hogy Gyimka lányom még kicsi volt. A horgász egyesületnek volt ott egy kis háza, amit ki lehetett bérelni. Valamikor a TSz vegyszert tárolt benne. Érződött is, egy kis vegyszerszag, de jól elvoltunk benne. Akkor a vaji tóban még úsztak a nádszigetek. Egy kötődött le, ami a büfé, csónak kikötő előtt volt. Jöttünk, mentünk és láttuk, hogy egy olyan film lesz, amit a két gyerekkel megnézhetünk. A kezdés előtt egy negyedórával odamentünk. Az előcsarnokban, ott volt egy csoportosulás. Középpontban egy, a többiekhez képest idősebb ember állt. Egyből észrevette, hogy idegenek jelentek meg köreikben. Megkérdezte, - hogy miért jöttünk? Mondom, itt nyaralunk és moziba jöttünk. Jegyzem meg, akkor még nem volt falusi túrizmus. Bement a pénztárba és adott jegyet. Visszajött és jó hangulatban folytatódott a diskurzus. Nézegetem az órámat. Elmúlt a kezdési időpont, nem kéne bemenni a terembe. Észrevette, hogy aggódok magamban. Azt mondja. Nem késünk le semmit, mert Ő vetít. Mondta, hogy vakit megvárunk, mert csak később tud jönni. Úgy is volt. Megjött az illető. Üdvözölték, kapott jegyet és mentünk be. Ma, a vidéki településeken este hatkor kihal az utca. Tudom, tévé meg minden. Csodálkozhatunk akkor, hogy elidegenedünk? -.appa.
