Nem amiatt, hogy hatalmon maradjon. Pedig szerintem, - de! Ha, visszaadta volna a hatalmat IV. Károlynak, akkor az Ő gondja lett volna, hogy mit csinál az azonnali csehszlovák intervenció eshetőségével, amivel Benes külügyminiszter fenyegetőzött. Jegyzem meg, Ő az a Benes, aki a dekrétumokról híres. A 33. dekrétumát emlegetik sokat, mely az ország területén élő, nem-szláv népességet megfosztotta állampolgárságától. Lényegében a magyar és német lakosságon torolták meg Csehszlovákia széthullását, és előirányozták a kisebbségek kitelepítését, illetve erőszakos beolvasztásukat. Gyerekkoromban, -’50-es évek végén, még települtek Újhelybe magyarok. Az is lehet persze, hogy már az országon belül települtek át. Tőlünk a harmadik házba költöztek be Decsiék. Lali közel egykorú volt velem. Sokat fociztunk a bútorgyár melletti kubikgödörben és gombfociztunk a gangjukon. Ha már így regélek, akkor napi eseményt is mondok Nektek. Tegnap találkoztam éppen Benes Magyarországra elszármazott oldalági rokonságával. (Korukat tekintve, olyan unoka, dédunoka korúak). Ezek persze, most mellékes szempontok. A lényeg. Horthy úgy döntött, hogy Ő bizony inkább elűzi a királyt, minthogy háborúba keveredjen a szomszéd országgal. Megkezdődött hát a budaörsi csata. A király szentmisét celebráltatott a vasúti síneken. Emlékezhettek az ilyesmire a bibliából, meg a történelmi tanulmányaitokból is. Amikor én iskolába jártam, a királyoknak ezt a szokását nem említették meg. Na, jó. Olyat tanultunk, hogy a török ellen harcolt az egyház is. De ott szerepet játszott az oszmánbirodalom muzulmán hite, hiába fakadt egy tőről a kereszténységgel. Nem véletlen, hogy a mohácsi csatában 7 püspök veszett oda – köztük a fővezér Tomori és Szalkai László esztergomi érsek. Mindég mondom, hogy a papság törleszkedik a hatalomhoz. Nem mai jelenség ez. Szóval a királyok Istenhez fordultak segítségért. A király meglátta az ellene kivezényelt diákcsapatokat és a halottakat, beszüntette a fegyveres harcot, hogy elkerülje a vérontást. Horthynak itt sem számított az emberi élet, mint ahogy a világháborúkban sem számított. A csata másnapján vidéki alakulatok érkeztek a fővárosba. Ezeket azonnal Budaörsre vezényelték és bekerítették a királyhű erőket. A királyt, kudarca után Tihanyba internálták. Hó végén a családjával együtt Madeirára szállították. Az antant (és Horthy) elvárásainak megfelelően a Nemzetgyűlés (11.06), kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Tudjátok. Három a magyar igazság, egy a ráadás. Ez volt az, hiszen történelmünk során ez volt a negyedik trónfosztás. Sorrendben: 1620, 1707, 1849 és negyedszer az 1921. évi XLVII. törvénycikk mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. Mondanom sem kell ugye, hogy a törvényt nem jegyezte ellen a király (na, vajon miért?). Ez azonban Horthynak nem jelentett problémát. Ő, mint az uralkodó kormányzója kihirdette, mondhatni a király helyett. Az aktussal Horthy kormányzósága végleg szilárddá vált. -.appa.
