Emlékeztek arra az időkre, mikor még az volt a megközelítése a maszkviselésnek, miszerint semmi értelme. Az viselje, aki beteg, megelőzendő a többiek megfertőzése. Igaz nyilatkoztak, hozzá nem értők (orvosok, virológusok), hogy a házi készítésű álarc, vagy akár egy orrot, szájat eltakaró sál is hasznos. Jobb, mint semmi. Megakadályozza, hogy közvetlenül, az orrba, szájba kerüljenek a repülő cseppek, és nem utolsó sorban meggátolja azt is, hogy az ember az orrához, vagy a szájához nyúlkáljon. Még azt is megpendítették, hogy meg kellene hagyni a maszkokat azoknak, akiknek szüksége van rá. Nem mondták ki direktbe: nincs. Jegyzem meg nektek szép csendesen, a nép, az Isten adta nép teljesen elfelejtett a sorok közt olvasni. Nem hallja ki a hírek mögül a valóságot. Ezt a képességét elvesztette a magyar ember. A szocializmus építgetésének időszakában, még szinte mindenki birtokában volt ennek a tulajdonságnak. Mostanság a demokráciában, az emberek zöme elhiszi, amit hall. Abból indul ki, - miért hazudna? Azért, mert politikus és célja van vele. Az emberek kisebb része meghallgatja, és azt mondja, - ez hazugság. Morcsol egy kicsit. Fogom magam idegesíteni? – és túlteszi magát rajta. Ez volt a cél. Éppen erre a reakcióra játszanak. Azért történtek elszólások, de immunisak vagyunk már az ilyesmire (remélem a vírussal szemben is kialakul). Célozgattam én ezekre írásomban, hogy mondták, írták. Úgy néz ki, mostanra van maszk elegendő. Tegnap (kedd) bejelentették, hogy (jövő hétfőtől) Pesten már nemcsak a BKK járatokon, de boltokban, piacokon is kötelező a maszk viselése. Nem furcsa? – eddig nem kellett. Igaz, sok hír szólt arról, hogy itt-ott varrják a maszkokat, és osztogatják az emberek. Külhoni híradásokból vették át ezt a módit. A szomszéd településen egy varroda elkezdett maszkokat gyártani. El is küldték, hogy véleményezzék. Jó-jó, de mégsem jó. A varroda tovább gyártja a maszkokat, és szállítják az osztrákoknak. Igaz, megmondta Viktor, az osztrákok a kísérleti egerek. Felmerül bennem a kérdés: Kinek? – mi éri meg? Nekünk a hazai gyártású nem jó. Mondja egy ismerősöm: kamu vírus, ez a koronavírus. Azt mondja, ott vagyunk nyolcan egy asztalnál. Ott eszünk. Van egy kézmosó, és mellette fogason lóg egy kéztörlő. A Pennyben, ott tülekedünk. Ha lenne, már elkaptuk volna! Örülj, hogy nincs, - mondtam. Gondolj, Amerikára, meg a spanyolokra. Másik ismerős furcsállja, hogy munkavégzés közben nem viselnek álarcot. Közel vannak egymáshoz, mert együtt emelik a terhet. Arról nem is beszélve, hogy eddig retorziók voltak kilátásba helyezve, ha nem használták a védőfelszerelést, hiszen ezek a vegyi anyagok, amiket a gyógyszerekbe raknak mérgek. Nosztalgiázok egy kicsit. Mikor a hetvenes évek második felében a delegilt (klorokin) tonnaszám homogenizáltuk volt porálarcunk. Voltak ugyan laborkísérletek a szulfát gyártására, de akkor magyar részről még csak a foszfát volt piacon. A csúcsidőkben havi hatvan tonnát gyártottunk. Dollárért történt az értékesítés, és mivel az államnak kellett a dollár, ezért dolláronként 13 forintot kapott a cég. Nagy pénz volt ez. A havibérem 2000 forint volt. Régi szép idők emléke. -.appa.
