Tegnap arra lettem figyelmes, hogy nagy csata zajlik az atya, a fiú, és oldalán az Ő párja (a párhuzam miatt nevezzük szentléleknek) között. Ez nem olyan mű balhé, (szerintem, amúgy de) mint amit celebék lépten, nyomon elkövetnek. Ez komoly. De komolyan! Mivel az előzményeket nem ismerem, csak a tegnap történetekből tudok következtetéseket levonni. Itt veréssel való fenyegetés történt, de az kevésnek bizonyult. No, ha az kevés volt, akkor jogi útra terelik az ügyet. Tényleg félelmetes. Azt érdekesnek tartom, hogy nem a fenyegetett fordul védelemért, a hatóságokhoz, hanem a fenyegető felek. El is képzeltem, hogy feljelentik, az atyát. Azzal a tisztelet teljes kéréssel fordulunk a Tisztelt Bírósághoz, hogy Tibi atyát elmarasztalni szíveskedjenek. Indokaink: Megígértük az atyának, ha nem hagy Minket békibe, akkor megveretjük. De, csak nem hagyta abba a piszkálódást. Kérésünket megismételve. Edina, és Csuti (most ne kombináljatok, nem nemesi név, nem alcsuti, se nem felcsuti). A figyelmesebb olvasónak feltűnhet, hogy egy lépés kimaradt a történetből. Úgy kellett volna történnie a dolognak, hogy meg is verettük, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, de ez a megátalkodott akkor se hagyta abba, a Mi nagy molesztálásunkat. Ahogy olvastam az atya hajlandó a vértanúságig elmenni. Komolyan. Vállalja a verést, és akár a bíróságot is, de nem hagyja az igazát. Amiről még, akár azt is gondolhatjuk, hogy tényleg igaza van. Hiszen az atya, mint az ártatlanok és cselekvésképtelenek védelmezője jelent meg a színen. Lángoló toll pallossal, vagy klaviatúrával a kezében. Most ne kérdezzétek Tőlem, - hányadik epizód? Mit t’om Én. Mindegy is. Jól van megírva. Akárhányadik is, érthető a történet. Az atya, azon háborog az Ő lelkében, és ennek hangot is adott, az influenszerpár, csecsemőjüket is kiposztolta. Az atya úgy véli, hogy olyan személyt ilyesmibe belevonni nem szabad, aki döntésképtelen. A fiú, meg a szentlélek nem osztja az atya nézeteit. Eszembe jut, ami ezek szerint az atyának nem jutott eszébe. Annak idején fotósok jártak házról házra, és a csecsemőkről fényképeket készítettek. Tegyem hozzá, mai értelmezés szerint pedofil képeket, amit aztán osztogattak a rokonságnak. Az atya azt mondja, a mostani esetről, ez like vadászat. Azt elismeri, hogy Ő maga is ezt teszi. Azt lássuk be. Manapság, aki jól akar élni, az prostituálja magát. Politikus lesz, celeb, meg van egy csomó ilyen szakma. Ilyen például a koszpléjer (cos-player) is. Igaz van kiadás a kosztümre, de nőknél könnyű sikert elérni. Kis pucsítás, mellbedobás, oszt jönnek a lájkok. A legkeservesebb talán, az egyszerű falusi (kisvárosi) örömlányoké. Tegnap, a szakadó esőben két luvnya is álldogált a sarkon. Hajjátok, teljes tájékozatlanságban leledzek. Fogalmam nincs, ki Kulcsár Edina, meg Csuti, - és egyáltalán mit csinálnak? A leendő vértanúval még nagyobb bajban vagyok. Igazából nem is tudom. Az atya, tényleg atya? – vagy anya? Akkor logikus lett volna apácaként fellépni. Kezdek belebonyolódni. Az apáca, az nőnemű egyént takar. Akkor meg, - miért nem anyáca? Anyócát nem mondhatunk, annak van egy kis pejoratív felhangja. Ezek után, nem mondhatom: kíváncsian várom a folytatást. Nem érdekel, de csak csinálják. Sok ember érdeklődik, ilyen műbalhék iránt. -.appa.