Félre ne értsétek! Ez nem személy. Szóval értitek, nem az, aki legfőbb polgármester lett. Nem bizony. Az ünnepre gondoltam. Az ünnepre, amitől meg egyébként herótom van. Hogy miért? A konyhában, mindég a kormány zenerádiója, helyesebben zene csatornája szól, és ömlik, hömpölyög, folyik belőle a karácsonyi dal. Hogy nem unják? Persze tudom én, mert nyilatkoznak ott mindenféle népek, hogy ilyenkor történik meg az eladások jelentés része. Meg ugye ilyenkor szeretetre hangolódunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy egész évben nem értünk rá. Miért nem? Azért, mert roppant el voltunk foglalva azzal, hogy hajszoljuk a pénzt, és megvessük a többi embert. Beláthatjátok, ebbe már nem fér bele, hogy szeressük Őket, netalán tán még meg is bocsássunk Nekik. Na, ilyenkor a Poeton is mindent elsöprő versáradat indul meg. Minden regisztrált tag két verset beküldhet, és az soron kívül megjelenhet, ha a moderátorok úgy ítélik meg, hogy az megfelel, az alkalomnak. Nekem most is sikerült beküldenem egy olyat, amit elutasítottak. Tévedtek.  Eszemben sincs azt feltenni a blogra, mert megírták, hogy később közölhető. Tehát beküldtem, és most az vár sorára. Jelenleg az alábbi írásról van szó:

        Ünnep előtti tanács

Figyelsz. Felülről jönnek zajok.
Hagyd csak. A szomszéd kótog, kopog.
Nem érsz rá. Ural egy tévedés.
Ne hidd, hogy megváltást kapsz a pénzedért.
Hallgasd az Igét, az angyalok énekét.

Mondd!
Szívem örömre hangolom.
Szívem eltölti a nyugalom.
Szállja meg békesség a lelkemet,
mint mikor a Megváltó érkezett.                                                                                                                  -'19. december 15. (és aznap meg is jelent).

Az alábbi vélemények érkeztek:                                                                                                          „Mondom - és megfogadom. Legyen ilyen a Te ünneped is!”                                                                            „Ez a vers gyönyörű, öröm volt olvasni.”                                                                                                        „Az öröm, nyugalom, szeretet a legfontosabbak ebben az időszakban. Legyen részed benne!”                  „Versed első része kiváltképp tetszett! De a befejező része gyönyörű lett.”                                              „Nagyon szép. Köszönöm, hogy olvashattam.”                                                                                            „Igen a lélek békéje hiányzik nagyon.”                                                                                                        „Ezt kiplakatíroznám az utcán, az üzletekben! Köszönöm a szép versedet! „

Megköszöntem a véleményeket és az elismeréseket, természetesen a jó kívánságokat is, de az utolsóként idézett reagálásra kicsit bővebben válaszoltam:                                                                                       Sajnos, csak ebben az egy hónapban ilyen (akkor sem mindenkié) az emberek beállítottsága. Ebben a hónapban, már elejétől szólnak a karácsonyi dalok. Sokszor gondolom, nem őszinte dolog ez a rádiók részéről. Arról szól, hogy minél több dolgot vegyenek meg. Legyen minél nagyobb a profit.  -.appa.