Tudjuk róla, hogy 1920. március 1-től, 1944. október 16-ig Ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Kétségtelen, Nekem nem volt rokonom. Semmi jót nem tudok róla mondani. Azt már egyszer említettem, hogy számomra félelmetes volt a fiókban őrzött fényképe. Megítélésem szerint egy hatalom éhes diktátor volt, aki ügyesen helyezkedett. Súrlódva a szomszédos országokkal, néha Hitlerrel is ellenkezve. Nem egyedi ez a politikai felfogás a magyar politikai vezetőknél. Ott hagytam abba, hogy Horthy tudott arról, mit műveltek a katonák a civil lakosokkal. A fehérterror során zsidókat is felelősségre vontak, mintha közük lett volna a Tanácsköztársaság forradalmához. Tudott a gyilkosságokról is. A történtek megakadályozása érdekében nem tett semmit. Szépítgetni lehet a dolgot, de kormányzása alatt fogadták el a zsidótörvényeket.  Ezek szigorú vallási és faji megkülönböztetést jelentettek, a zsidó származású magyar állampolgárok ellen. Sőt, azok ellen is, akiket a parlament zsidónak minősített. Horthy uralkodása alatt, Csepelen művésztelepet hozott létre, ahová értelmiségieket, újságírókat, írókat, festőművészeket utaltatott be. Azt is mondják, ezek kényszermunka-táborok voltak, ahol azokat a személyeket gyűjtötték össze, akik állam rendjére veszélyesnek lettek minősítve. Úgy ítélve meg, Horthynak ezt a jó cselekedetét, mintha bírósági ítélet nélkül fogva tartotta volna az említett személyeket. Higgyétek el, hatalmában állt volna az is, hogy bírósági ítélet legyen, de nem tette. Oké. Elég az iróniából. Ha, végig gondoljátok, akkor belátjátok, hogy a történelem során, a régi időktől kezdve napjainkig, egyetlen uralkodó sem volt, akit egyértelműen ítéltek volna meg. Vegyük példának, a Mi jóságos Viktorunkat. Wojtylához hasonlítgatják, akit ugye szentté avattak, II. János Pál pápaként. Viktorunknál nem arról van szó, mint a pápa Ő szentségénél, hogy tetteit a népek és vallások közötti egyetértés elősegítése vezetné. Az sem igaz rá, hogy az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezné. Amiben hasonlítgatják az nem más, minthogy szereti a focit, támogatja a sportot. Mielőtt azt mondanátok, hogy ne már. Viktor megítélése egyértelmű, hiszen rendre kétharmadokkal nyer. Tudjátok mit? Kérdezzetek meg valakit. Mondjuk Mészáros Lőrincet, és Simicskát. Nem hinném, hogy egy véleményen vannak. Vannak jelek, hogy inog alatta a talaj, de az is lehet, csak a fiatalok rángatják alatta a szőnyeget. Mit mondjak erre? Semmi sem tart örökké. Meg mi jutott még eszembe. Valamikor a hetvenes évek közepén, Kádár elvtárs Debrecenbe látogatott. Vonattal. Úgy volt szervezve a dolog, hogy az állomástól (ahogy Debrecenben hívják nagyállomás), a nagytemplomig besétálnak. Akkor is voltak útlezárások. Így aztán az út közepén bandukoltak, és visszaintegettek az út két szélén integető embereknek. Természetesen, a lelkesen integető tömeg úgy volt kivezényelve. Az is természetes, hogy voltak biztonsági emberek, a menetben. Gondolom a járdákon is. Mégis frászt kaptak, amikor Kádár elvtárs gondolt egyet és kiment a járdához. Beszélgetett egy kicsit egy utcaseprővel. Figyeljetek csak. Amikor majd Viktorunk, az állomástól elbattyog a nagytemplomig, akkor én is kimegyek a járdára és integetek Neki. -.appa.