Egyet értek veled. Sajnos, magam is észrevettem, hogy kezdek belecsúszni ismét a hosszú írásokba. Abban is egyet értek veled, hogy amíg az embernek vannak kapcsolatai, vannak érzései is. Aztán ezekkel kapcsolatban, mindenféle gondolatai támadnak. Amennyiben hajlamos az illető, az irkálásra, akkor jó eséllyel lesz belőle valami, ami írott formában rögzítésre kerül. Azon aztán mindenki gondolkodhat kedve szerint. Megvan az esélye, hogy egyet értsen, vagy elutasíthatja. Tetszik Neki? – vagy egyáltalán nem, aminek nem szoktak hangot adni, de megtehetnék. Kivétel a kritikus, de Neki az megélhetés. Magukban, a többiek is bizonyára meg teszik. Írok Én mindenféle dógokat. Neked megmondom. Írásaim célja, részint a gondolatok ébresztése is. Nem csupán, a környezet detektálása, vagy élményeim közvetítése mások felé. Feladom a labdát. Üsse le mindenki, mind eközben tudom, hogy senki nem akar gondolkozni olyan dolgokon, aminek nincs megoldása. Minek is tenné? Hiábavalóság. Minden hiábavalóság. Magam is belátom, hogy az embert nem vonzza, az ilyen gondolat. Tényleg egyszerűbb, és megnyugtatóbb gyönyörű tájakról, madárdalról, szerelemről csevegni. A szerelemről, az emberek nagy többségének szép, és jó emlékei vannak. A jövőbe, nem szívesen gondolnak bele. Még a fiatalok sem. A jövő távolínak tűnik. Homályos és kifürkészhetetlen, pedig minden nap elkezdődik. Minden órában, annak minden percében és másodpercében. Minden pillanatában, és mégis úgy fogjuk fel, hogy a jövő, az valahol messze van. Térjek akkor Én is a múltba. Nem tudom, mondtam e már Neked? Irigylem a bibliában szereplő népeket. Nem azért, mert éltek 7-800 évet, meg még némelyek többet is. Nem. Egyáltalán, nem ez fogott meg. Megmondom, miért gondolok a bibliai időkre. Figyeld, a következő mondatot. Eltelvén az élettel, meghalt jó öregségben, és megtért őseihez. Hát ezért. Ma, ez nem téma. Nem csodálom Én. Gondolom Te sem, hiszen békétlenség az egész élet. Harcolunk mindég valaki ellen. Így halálunk is békétlenség között következik be. Azt gondolom szomorú ez. Holott ezzel a mondattal, Én is felsorakoztam az elégedetlenek táborába. Na, még egy dógot azért zárszóként, csak elmondok Neked. Veled ellentétben, én mindég arra a következtetésre jutok, hogy teljesen felesleges dolog, az irkálás. Annak természetesen nem, akinek ez megélhetést jelent. De a többieknek felesleges. Pontosítok. Nem az irkálás felesleges, hanem a mindenféle fórumon való megjelentetése. Pedig próbálok elvonatkoztatni a Prédikátor intelmétől. Azért be kell látnunk, hogy igaza volt. VAN! Minden hiábavalóság, az ég alatt. Teszem hozzá, tegnap kimentem horgászni, és megbizonyosodtam ismét, hogy a víz alatt is. Felesleges volt bármit is tenni. Szép estét kívánok, és ne gondolj ilyenekre, mint amiket írtam. -.appa.