Elöljáróban annyit, hogy ott hányódott ez a szegény levélféleség. Megszántam, és feltettem.

Szia Apa, ezek a vendég halak. A fajtájukat mondta a hölgy, hosszú és holland. Cserélem nekik a vizet mindennap, nem bírom nézni szegényeket, hogy koszba úszkálnak. Igen hamar bekoszosodik ez a kis víz. Egy szem rózsaszín műnövényke árválkodik nekik. Hát lássuk be, nehéz a hal élet. De szerintem nekünk valami kék csepp is volt, amit beletettünk. A teknőcöknek meg zöld csepp. Elneveztem a sárgát Mavisnek, a tarkát Wandának. A nemüket nem tudom, de a halat nem igen zavarja, ha épp rossz nevet adtam nekik. Ezek a halak pipálnak, aztán visszamennek úszkálni, úgy látom, nem nagyon zavarja őket. Vagy ezt amúgy is így szokták? Majd mutasd meg Zsuzsinak meg Attilának ezeket a jószágokat. Aranyosak, csak sajnálom, hogy ilyen kis bilibe tartják őket. Képet nem mellékelek Nektek, de amit kaptam Mártitól azon a halacskák gömb akváriumban úszkálnak. Kis Lányom! Ezek, amiket fotóztál is, elég szívós halak. Amint látom, ez a rendes fátyolfarkú aranyhal. Ennél a sokkal lebegőbb, fátylasabb farkúak, az igazán szépek. Ezt a japán, de az is lehet, hogy a kinai császároknak tenyésztették ki, az ezüst kárászból. Akkoriban, aranyárban mérték. Komolyan. Az egyik serpenyőben volt a hal, a másikba pedig rakták az aranyat. Lehet ezért lettek aranyhalnak nevezve. Ők valóban jól elvannak, kevés oxigénnel is. Mit adsz nekik enni? – ez is kérdéses. Lehet attól is zavarosodik a víz. Meg ugye, az élelem maradékon túl, a hal pisil, kakál. Ha meleg van, - értve alatta, hogy a víz hőfoka melegebb – akkor a hal többet eszik. Gyorsul az anyagcseréje, ami ugye azzal jár, hogy többet űrit. Jól emlékszel. A metilénkéket használtuk fertőtlenítőszerként, és a malachitzöldet. A halakkal kapcsolatban, pontosabban azzal kapcsolatban, - hogy értik e a nevüket? Nos, nem gondolnám, hogy értik a nevüket. Valószínűleg, a zajra, hangra reagálnak. Összekötik, a kajálással, és érdeklődést mutatnak. Imprintingnek nevezik, az ilyen viselkedést. Jut eszembe. Voltam nem régiben Szolnokon a női horgász világbajnokságon. Megnéztem, az első napi versenyt. Ott nézegettem az egyik angol urat. Megismertem, (azért ez túlzás). Gyanítottam, hogy Ő egyike a neves angol versenyhorgászoknak. A versenyző tábláján láttam, hogy Emma Pickering. Abból rájöttem, a férfi nem más, mint Tom Pickering. Azt gondolom, Ő is volt világbajnok egyéniben. Tehát a leánya mögött ült. Odamentem, és kértem Tőle autogramot. A lánya versenyzett, így Tőle nem tudtam autógrammot kérni. Nem akartam soká maradni, míg a mérlegelésnek vége lesz. Egyébként, Emmácska (Ők biztos nem így becézik) 2008-ban egyéni világbajnok volt. Jó kis ismertetőt írtam Neked, pedig nem ez volt acélom. Most jön a lényeg. Mikor megköszöntem, egy tenkjú-val, visszaadta a könyvet, amibe írt, és azt mondta: marmazsi. De az „r” kivehető volt, de alig. Nekem, ez teljesen franciának tűnt. Azóta is azon töprengtem, - mit jelenthet ez? Megjegyzem, ez tavaly nyáron volt, és az óta sem tudom. -.appa.